Testvéreim! Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen
ez kényszerű kötelességem. Jaj, nekem ugyanis, ha nem hirdetem az
evangéliumot!
Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott
hivatalnok vagyok. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium
hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumban
gyökerező jogommal.
Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy
minél több embert megnyerjek. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit
üdvösségre vezessek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem
legyen benne.
Nem tudjátok-e, hogy a pályán a versenyzők mindnyájan futnak ugyan, de a
díjat csak egyikük nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők
valamennyien fegyelmezik magukat minden tekintetben; pedig ők csak hervadó
koszorút akarnak elnyerni, mi ellenben a hervadhatatlant.
Én tehát úgy futok, hogy célba jussak. Nem a levegőt csapkodom, hanem
megfékezem és fegyelmezem testemet, nehogy elveszítsem jutalmamat,
miközben másoknak az evangéliumot hirdetem.
1Kor 9,16-19.22b-27
Zsoltár: Válasz: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene! (2.
vers.)
Előénekes: Sóvárog és vágyódik lelkem * az Úr udvarába,
szívem és testem * örvendezik az élő Istenben.
Hívek: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
E: Még a veréb is otthont talál magának, * és a gerle fészket, ahová fiait
helyezze;
a te oltárodnál, Seregek Ura, * én Istenem és Királyom!
H: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
E: Boldogok, akik a te házadban laknak, * örökkön-örökké dicsérnek téged.
Boldog az az ember, kinek segítsége tőled van, * és szívében készülődik,
hogy hozzád menjen.
H: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
E: Mert az Úristen nap és védőpajzs, * kegyelmet oszt és dicsőséget.
Nem von meg semmi jót azoktól, * akik ártatlanul élnek.
H: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
Zsolt 83,3-6.12
Evangélium:
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
„Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb
a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát
embertársad szeméből."
Lk 6,39-42
Elmélkedés:
Időnként előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy dühös
volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán rögtön
elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a
szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának
felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen, sajnos
sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik bűneivel
foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Még itt is a
szálkával foglalkozunk és nem a gerendával. Lelki megújulásunk
kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor
tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk megtisztítása az első lépés.
Az Istennel való kiengesztelődésünk (azaz a szentgyónás), jó példát
szolgáltat arra, hogy miként tudunk kiengesztelődni másokkal. A gyónásnál
a lelkünk mélyén így hangzik a kérdés: Istenem meg tudsz nekem bocsátani?
Oly sokszor bántottalak meg téged. Meg tudsz nekem bocsátani? És Isten
örömmel válaszolja: Igen, megbocsátok.
Pontosan ugyanezt kellene tennünk embertársaink esetében is. Ne a másik
ember ellenünk elkövetett bűnét nézzük! Amikor hozzánk lép, ezt kérdezi
tőlünk: Meg tudsz nekem bocsátani? És ekkor mi örömmel válaszoljunk erre:
Igen, megbocsátok. Elfelejtem a sértést. Nem gondolok többé a megbántásra.
Nem emlékezem többé bűnödre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is
tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te
szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te
tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!
Boldog Kalkuttai Teréz
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140912.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése