Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak felé
irányuló szeretet a legfőbb parancs, a mai evangéliumban azzal folytatja
tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek,
hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az
összes törvényt, de tetteikben inkább a felszínességre és a látványra
törekszenek. Jézus arra kéri hallgatóit, hogy ne kövessék ezt a farizeusi
lelkületet. Jézus problémája elsősorban az, hogy a farizeusok inkább az
emberek tetszését keresik bizonyos külső cselekedetek megtartásával, és
nem Isten kedvében akarnak járni, és nem a szívükbe írt belső törvény
szerint élnek. Könnyen észrevesszük másokban a farizeusi lelkületet és
felháborodunk az ilyen magatartáson. De észrevesszük-e a bennünk élő
farizeust?
Jézus azt mondja, hogy senkit ne nevezzünk Atyának, azaz Atyaistennek,
hiszen egyetlen embert sem illet meg ez a cím. E jézusi kijelentés alapján
sokan méltatlankodnak amiatt, hogy a lelkipásztorokat, a papokat vagy a
szerzeteseket atyának nevezik. Ez esetben egészen mást jelent az atya szó,
hiszen arra utal, hogy a papok olyan szeretettel törődnek a rájuk bízott
hívekkel, mint saját gyermekeikkel a földi édesapák, akiket szintén
atyáknak nevezünk. Azért szólíthatjuk atyának papjainkat, mert ők a
mennyei Atya képviselői számunkra. Vegyük észre és értékeljük, amikor
papjaink az Atya szeretetét sugározzák felénk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk Isten és a felebarát
felé, Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait, anyai
közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy
segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelkű
választ kell adniuk. Ámen.
Szent II. János Pál pápa
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140823.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése