Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40
Elmélkedés:
Az ószövetségi nép számára a mózesi törvény előírásai nem egy külső
hatalomtól érkező, az emberre kényszerítő erőként nehezedő parancsok
voltak, hanem olyan szabályok, amelyek az Isten és az ember által kötött
szövetséget meghatározták. E szövetséget, amely valóban szeretetközösség,
Isten kezdeményezte és ő határozta meg kereteit. Ha a törvény parancsaiban
meglátjuk az ember életét védő és az emberi kapcsolatok alapjává a
szeretetet tevő isteni szeretetet, rögtön kegyelemnek, ajándéknak,
segítségnek tekintjük őket, hiszen megtartásuk azt eredményezi, hogy a
szeretetszövetség megmaradjon Isten és az ember között. Ebben az
értelemben válik számunkra kötelességgé, paranccsá a szeretet.
Jézus tudását, törvényismeretét akarják próbára tenni az írástudók a
legfőbb parancsról kérdezvén őt. Ő természetesen nem az emberi
kiegészítéseket tartja a legfontosabbnak, hanem az eredeti isteni törvény
két alappillérét, az Isten és az embertárs felé megnyilvánuló szeretetet
említi legfőbb parancsnak. Jézus tehát nem egyet mond, hanem kettőt, s
ezzel az emberszeretet kötelességét közvetlenül az istenszeretet mellé
állítja. Igen, bizonyos értelemben kötelességünknek kell tekintenünk, hogy
viszonozzuk Isten felénk áradó ingyenes szeretetét és szeressük
embertársainkat.
Törekszem-e arra, hogy minden nap valamilyen tett formájában kifejezzem
szeretetemet?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Istenem, te mérhetetlen szelídség és irgalom, ki ne szolgálna téged
teljes szívéből, aki csak egy kicsit is megismerte atyai szeretetedet? Ki
ne viselné szívesen igádat, amely nem teher, hanem édes; ki ne hordozná
terhedet, amely nem kínos, hanem erőssé tesz? Magad mondottad: Vegyétek
magatokra az én igámat, amely könnyű és édes, s így nyugalmat találtok
lelketeknek. Igen, Uram, ez a gyümölcse nagy parancsodnak, hogy téged
teljes szívünkből szeressünk; ez a szeretet s a neked való szolgálat
nemcsak jóvá tesz bennünket, hanem túlontúl boldoggá is!
Bellarmin Szent Róbert
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140822.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése