Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére vonult
vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte:
„Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus kijelentette:
„Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az
asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!" Ő
így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a
kutyáknak!" Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a
te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban
az órában.
Mt 15,21-28
Elmélkedés:
Kérés és hálaadás
A mai evangéliumban Jézus és a kánaáni asszony beszélgetését olvassuk. Az
asszony azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg lányát, akit fogva tart egy
gonosz szellem. Kissé meglepődünk azon, hogy Jézus, aki más esetekben
szívesen fogadta az ilyen jellegű kéréseket, most szóra sem méltatja őt,
úgy viselkedik, mintha meg sem hallotta volna. Az asszony mégsem akar
távozni, az elutasítást jelző hallgatás ellenére is bízik, ezért ha nem is
tud Jézus közelében maradni, továbbra is hangos kiáltásokkal ismétli meg
kérését. Emiatt a tanítványok arra kérik Mesterüket, hogy küldje el. Erre
Jézus már nem hallgatásával, hanem szavaival kifejezetten megtagadja a
kérést, mondván, hogy küldetése csak a választott néphez szól és nem a
pogányokhoz. E határozott visszautasítás sem készteti távozásra az
asszonyt, aki Jézus lába elé borulva ismétli meg sokadszorra kérését. Az
Úr még ekkor sem enged neki, hanem kijelentésével valósággal megsérti az
asszonyt, hiszen a kutyákhoz hasonlítja. Ő viszont nem sértődik meg, hanem
a Jézus által említett „kutyás-mondást" a saját javára fordítja, s így
erősíti meg kérését. Jézus ekkor enged, megdicséri hitét, meggyógyítja
lányát. Mit tanulhatunk e történetből?
Elsőként a kitartó kérést kell megemlítenünk. Amikor Istentől kérünk
valamit, akkor nem szabad feladnunk. Egy idős asszony meséli el, hogy
unokája évek óta súlyos beteg. Felsorolja, milyen módszereket, kezeléseket
alkalmaztak nála, hány helyre vitték már orvosokhoz és professzorokhoz,
miféle készítményeket hozattak neki külföldről. Bátorítom, hogy imádkozzon
unokájáért. Erre így válaszol: „Azt már megtettem, nem segített!" - aztán
távozik. Szavaiból arra következtetek, hogy a sokféle gyógymód között
próbálkozott az imádsággal is, de mivel nem hatott néhány nap vagy hét
alatt, abbahagyhatta. Vigyázzunk! Az imádkozás nem erre való! Így nem
szabad imádkoznunk! Aki azt mondja, hogy nekiáll imádkozni egy szándékra
és Isten három hét alatt teljesítse kérését, az teljesen félreérti az
imát. Mert Isten talán éppen azt akarja megtudni, hogy mennyire vagyunk
kitartóak.
A másik lényeges üzenet, hogy Isten nem elutasító. Lehet, hogy csak
próbára akar tenni minket. Próbára teszi kitartásunkat, hitünket. Ha az
első visszautasításnak tűnő eset után elfordulunk tőle, nem kérjük tovább
őt, akkor az a bizalmatlanságunk jele. Azzal a bizalommal érdemes
imádkoznunk, hogy Isten meghallgat minket. És azzal a bizalommal, hogy jól
tudja, mire van szükségünk lelkünk üdvössége érdekében.
A harmadik mondanivaló pedig az, hogy Isten jósága minden ember felé
kitárul, senki, egyetlen ember, egyetlen nép sincs kizárva abból. Jézus
korában elterjedt volt a zsidók között az a felfogás, hogy Isten csak
őket, a választott nép tagjait segíti, üdvözíti. Amikor Jézus meghallgatja
ennek a nem zsidó, hanem pogány asszonynak a kérését, bizonyítja, hogy
Isten senkitől nem tagadja meg szeretetét. Szeretetének, jóságának,
gondviselésének megtapasztalása és végső soron az üdvösség elnyerése nem
egyes népek vagy egyes személyek kiváltsága, hanem minden ember számára
elérhető.
Befejezésül még egy tanulság: Amennyire buzgók és lelkesek vagyunk a kérő
imában, olyannyira legyünk buzgók a hálaadásban is!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és
senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az
üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek
zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked
való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk
azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a
segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140817.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése