Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56
Elmélkedés:
Gyermeki bizalom
Az egyik nyári plébániai családtábor alkalmával történt a következő eset.
A napi szentmisén a hívek könyörgéséhez érkeztünk, amelyet ez alkalommal
egy édesanya olvasott fel. Gyermekeit a férjével együtt a padban hagyta, ő
pedig kijött a szentélybe, odalépett a felolvasó állványhoz és a szokott
módon olvasta a fohászokat. Alig ötéves kisfia nem bírta sokáig hiányát,
mert az első könyörgés után máris kiszaladt hozzá és odabujt mellé.
Mosolyogva, boldogan néztem gyermeki ragaszkodását. Lehet, hogy mások
észre sem veszik vagy jelentéktelennek tartják az ilyen kedves
jeleneteket, de én évek múlva is emlékszem rájuk. Ma azért idézem fel,
mert azt példázza, hogy milyen gyermeki szeretettel, őszinte
ragaszkodással kell Jézus édesanyjához, égi édesanyánkhoz, a mennybe
felvett Szűzanyához sietnünk, s ővele együtt kéréseinket Istenhez
terjesztenünk.
Szűz Mária mennybevételének hittételét XII. Piusz pápa 1950. november
1-jei Muneficentissimus Deus kezdetű bullája a következőképpen fogalmazza
meg: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája
befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyország
dicsőségébe." Jézus édesanyjának élete beteljesedett azzal, hogy eljutott
a mennybe, s példája azt mutatja, hogy minden ember életének végső célja
az örök élet, eljutni Istenhez a mennybe.
Mit kell tennünk üdvösségünk érdekében? Szűz Mária élete választ ad e
kérdésünkre. Ő egész életét Isten szolgálatába, a megváltás szolgálatába
állította. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
(Lk 1,38) – válaszolja a názáreti leány az angyalnak, amikor értesül
arról, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Isten akaratának tökéletes
elfogadásáról, az Istennek való teljes önfelajánlásról tanúskodnak e
szavak. Alázata és engedelmessége segítsen minket abban, hogy keressük
Isten szándékát, elfogadjuk és teljesítsük azt a feladatot, amit Isten
számunkra kijelöl. Máriával együtt adjunk hálát a mindenható Istennek, aki
életet adott nekünk! Isten hivatást, feladatot, küldetést ad, hogy életünk
ne legyen céltalan, hanem szeretetben éljünk. Mutatja az utat, miként
juthatunk el a mennybe, és segítségével elháríthatjuk a gonosz
kísértéseit, aki meg akar bennünket akadályozni az üdvösségre jutásban.
Mária hálaadó éneke szerint boldognak hirdeti őt minden nemzedék (vö. Lk
1,48). Ő erősítse meg bennünk annak tudatát, hogy ha Istentől kapott
hivatásunk útján járunk, akkor a földi életben is boldogok leszünk és az
örök boldogságra is eljutunk.
Emberi életünk évei, évtizedei akkor is elmúlnak, ha nem teszünk semmit.
Ha nincsenek komolyabb céljaink, lelkileg igénytelenek vagyunk, csupán a
mindennapi megélhetésünkkel törődünk, önző módon bezárkózunk önmagunkba,
akkor is eltelik az életünk. A keresztény ember hiszi, hogy Isten nem
véletlenül adta neki az életét. Szüntelenül keresnünk érdemes, hogy mit
kíván tőlünk az Úr, hogyan szolgálhatjuk őt. Mi ugyan nem rendeltettünk
olyan kimagasló hivatásra, mint Mária, Megváltónk édesanyja, de hisszük,
hogy Istennek terve van velünk. Az üdvösség reményében tegyünk meg
mindent, amit Isten kér tőlünk!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mária, égi édesanyánk! Isten azzal jutalmazta meg engedelmességedet, hogy
felvett a mennybe. Mennybevételed erőt ad, hogy földi életünket a
nehézségek, a gondok, a szenvedések és küzdelmek ellenére se tekintsük
hiábavaló szélmalomharcnak, hanem azzal a reménnyel törekedjünk a
mennyország felé, hogy oda valóban eljuthatunk. Tisztelettel, alázattal és
gyermeki bizalommal kérjük közbenjárásodat önmagunkért, családunkért és
magyar hazánkért. Segíts minket, hogy életünk beteljesedjen azáltal, hogy
eljutunk az örök életre!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140815.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése