Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1
Elmélkedés:
Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki egy
példabeszéddel világítja meg, hogy miért fontos a megbocsátás. A
szolgákról szóló hasonlat azzal zárul, hogy nem számíthatunk Isten
irgalmára, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani embertársainknak. De ezt
a jézusi kijelentést nem szabad úgy értékelnünk, mintha a mi megbocsátásra
való készségünktől függne Isten megbocsátása, hiszen ő irgalmas e nélkül
is. A „hetvenszer hétszer" kifejezés természetesen nem azt jelenti, hogy
számoljuk a megbocsátásainkat, s a 490-dik után már nyugodtan
haragudhatunk, és nem kell többször megbocsátanunk. Az irgalomnak, a
megbocsátásnak végtelennek kell lennie. Ne legyünk fukarok a
megbocsátással, hanem mindig legyünk készek rá.
Ezt a példabeszédet bizonyára sokan úgy értelmeznék a legszívesebben, hogy
csak akkor kell megbocsátanunk embertársainknak, ha valaki bocsánatot kér
tőlünk. Még a vallásos emberek között is igen gyakran találkozni ezzel a
vélekedéssel. Pedig miként Isten is önmagában irgalmas, nekünk is érdemes
gyakorolnunk a megbocsátást akkor is, ha valaki nem kér kifejezetten
elnézést tőlünk a vétkéért. Jó lenne eljutnunk a megbocsátásnak erre a
magasabb szintjére.
A könyörtelen elszámoltatás, a szívtelen számonkérés és a bosszúállás
helyett Jézus új utat ajánl követőinek: a kiengesztelődés, a békesség és a
megbocsátás útját. Ez az út vezet csak az irgalom Istenéhez.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet,
képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A
kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem.
Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe,
hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem
el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet
hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140814.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése