Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus
mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a
tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az
embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett,
s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira
eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén
járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben
felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok!
Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold
meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: „Jöjj!" Péter ki is szállt
a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán
megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!" Jézus
nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te
kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Mikor beszálltak a bárkába, a szél
elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te
valóban az Isten Fia vagy!"
Mt 14,22-33
Elmélkedés:
Nem gyerekjáték
Egy, kettő, három, négy – számolnak együtt a gyerekek. Egy, kettő, három,
négy, öt – hallom újra. A levegő alig mozdul, a tó tükörsima. Egy, kettő,
három, négy, öt. Kerékpárjaink egy fa alatt pihennek, én pedig a tó
partján egy másik fa árnyékában fekszem, s közben hallom, hallgatom a
gyerekek számolását: egy, kettő, három, négy, öt. Néha eljutnak hatig,
hétig, de akkor már egészen izgatott, ujjongó a hangjuk. Nyolc a rekord,
tovább nem jutnak. Nem számolni tanulnak, hanem lapos kavicsokat keresnek
a parton s versenyeznek, hogy ki tudja úgy eldobni a követ, hogy a víz
tetején a legtöbbet ugorjon, pattanjon a kő. Egy, kettő, három, négy, öt,
és a kavics alámerül a tóban, elsüllyed a vízben. Ki ne játszott volna
ilyet gyerekkorában? Melyik édesapa ne tanította volna meg fiát erre az
egyszerű játékra? Elheverve a fűben az eget nézem, s elgondolkozom az
evangéliumon. Jézus a vízen jár. Számolom lépteit. Egy, kettő, három,
négy, öt, s nem süllyed el. Hat, hét, nyolc, kilenc, de nem merül el. Tíz,
húsz, harminc, százig vagy még tovább jutok, s Jézus a víz tetején jár.
Aztán a másik szereplőre pillantok: egy, kettő, három, s Péter már süllyed
is alá. Menthetetlenül elmerülne a mélybe, ha Jézus meg nem ragadná kezét,
s nem mentené meg őt. Nem fizikaórán vagyunk, tehát nem arról van szó,
hogy mely esetekben nem érvényesül a gravitáció törvénye. Akkor mit tanít
nekünk Jézus vízen járása és Péter süllyedése?
Jézus cselekedetében nem látványos mutatványt kell látnunk, hanem annak
igazolását, hogy ő valóban Isten. Felette áll a természeti törvényeknek.
Erősebb a természet erőinél. Ha csak ember volna, akkor nem volna képes
ilyenre. Nem volna képes meggyógyítani pusztán szavával vagy érintésével a
betegeket, de ő megteszi, hogy Isten irgalmassága megmutatkozzék. Nem
volna képes néhány falatnyi ételből ezreket jóllakatni, de ő isteni
erejével megteszi, hogy megmutassa Isten jóságát és gondoskodását. Nem
volna képes a víz tetején járni, de ő jár, hogy igazolja tanítványai előtt
istenségét. Ezek a csodák tehát azt hivatottak bizonyítani, hogy ő valóban
Isten. Ezt támasztja alá Jézus kijelentése, amikor megszólítja a csónakban
lévő tanítványokat: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" (Mt 14,27).
Ugyanezekkel a szavakkal köszönti a feltámadást követően az Úr az
apostolokat, akik félelmükben bezárkóznak. Jézus jelenléte, isteni
erejének megtapasztalása eloszlatja az ember félelmeit. És ehhez érkezünk
el a történet végén, amikor Péter és társai Jézus előtt leborulva mondják:
„Te valóban az Isten Fia vagy!" (Mt 14,33).
A történet Márk (vö. Mk 6,45-52) és János (vö. Jn 6,16-21) evangéliumában
is szerepel, de egyiknél sem esik szó Péterről. Máté viszont lejegyzi ezt
is. Bátornak, sőt talán kissé vakmerőnek is tűnik Péter apostol kérése.
Azt szeretné ugyanis, hogy ő is járni tudjon a víz tetején. Mintegy ezzel
bizonyítsa Jézus, hogy valóban ő az. Ha Mestere képes a vízen járni, akkor
Isten lévén arra is képes, hogy egyik tanítványa ugyanezt tegye. Az Úr
teljesíti a szokatlan kérést, Péter tud is járni a vízen, de félelme miatt
pillanatokon belül süllyedni kezd. Látva a hirtelen támadt veszélyt tudja,
hogy kihez fordulhat segítségért. Akinek hatalma van megtenni, hogy a víz
tetején járhasson tanítványa, az meg is tudja őt menteni, amikor veszélybe
kerül. Péter apostol esetében lehetetlen nem észrevennünk, hogy a
kételkedés bűne húzza őt a mélybe és Jézus segítsége emeli ki, menti meg.
Emlékeztessen minket ez a történet arra, hogy az Úr nem hagyja el
Egyházát, nem hagy el bennünket, amikor veszélyben vagyunk, hanem örök
célunkhoz vezet.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos
Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és
kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet.
Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet
felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is
velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső
szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140810.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése