A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már
rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a
tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon
megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!" Fel
akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen
ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
Elmélkedés:
Jézus közeledik a bárkában evező apostolokhoz, akik nagyon megijednek –
olvastuk az evangéliumban. Természetesen nem Jézustól ijedtek meg, hanem
attól, hogy a vízen jár, s teszi ezt könnyedén a háborgó hullámok tetején.
Jézus néha különleges dolgokat tesz. A kánai menyegzőn a vizet borrá
változtatja, parancsol a természet erőinek, lecsendesíti a vihart,
meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a halottakat. Csodái azt mutatják,
hogy isteni hatalommal rendelkezik, mert ő az Isten Fia. A vízen járás
eseményét nem a gyógyító, hanem a természeti csodák közé sorolhatjuk, de
itt is Jézus istenségének bizonyítékáról van szó.
„Én vagyok, ne féljetek!" – mondja apostolainak az Úr, és ez a kijelentése
erősebb hangsúlyt kap, ha a feltámadása utáni megjelenéseivel hozzuk
párhuzamba, hiszen akkor ugyanezekkel a szavakkal bátorítja a félelmükben
bezárkózókat. A háborgó tavon az okozta a tanítványok félelmét, hogy
egyedül vannak, nincs velünk a Mester. Jézus kereszthalála után szintén az
okozza csalódottságukat, hogy az Úr eltávozott körükből, úgy érzik magukra
maradtak. A félelmet, csüggedést akarja eloszlatni a Feltámadott. Az Úr
újbóli jelenléte egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen nem vonatkoznak
rá a természet törvényei, azaz a zárt ajtók ellenére is képes megjelenni.
Jézus közelében nincs okom félelemre, hiszen szívemet örömmel és
bátorsággal tölti el.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod
nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk
megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az
élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi
gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget
nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
nem múlik.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140503.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése