2014. április 27., vasárnap

[Evangelium] 2014-04-27

2014. április 27. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Sebeink gyógyítója
Balesetet szenvedett kisfiúval siet édesanyja a kórház sürgősségi
osztályára. A fiú úgy gondolta, az első tavaszi szép nap a legjobb alkalom
felébreszteni téli álmából kerékpárját és kipróbálni. Óvatlan volt,
megcsúszott az úton, s egyik karját a kézfejétől a válláig csúnyán
lehorzsolta. Az orvos óvatosan mozgatja karját, aztán megszólal: „Úgy
tűnik nem tört el semmi, de azért megröntgenezzük." Aztán a nővér lép a
gyerekhez, hogy lemossa, fertőtlenítse karját. Megfeszült testtel,
összeszorított foggal várja a műveletet. Minden érintésre felszisszen,
összerándul a teste, mert annyira fáj neki. Hiába a jótékony mozdulat, a
gyógyító szándékú érintés, ő csak a fájdalmat érzi. Édesanyja a másik
kezét fogja, neki talán még jobban fáj minden érintés. Bizonyára
mindannyian voltunk hasonló helyzetben gyerekkorunkban vagy később.
Éreztük már, hogy ha sebeinkhez érnek eltölt minket a fájdalom.
Magam elé idézem Caravaggio híres festményét a hitetlen Tamásról, amint
ujját mélyen a Jézus oldalán lévő sebbe helyezi. Nem a bőrfelület óvatos
érintése ez, hanem egy annál erőteljesebb mozdulat. Jézus arcán nem
tükröződik fájdalom, mégis azt érezzük, hogy fáj neki Tamás hitetlensége.
Fáj neki, hogy egyik apostola nem akart hinni társainak, és kételkedett
abban, hogy ő valóban feltámadt és megjelent nekik. És ebben a helyzetben
Jézus akar gyógyítani. Ő, a megsebzett, a keresztre feszített akar
gyógyítani. Ő, akinek szívét lándzsával döfték át, most gyógyítani akarja
Tamás hitetlenségét. Megengedi, hogy az apostol megérintse sebét, hogy ez
a tapasztalat végképp eloszlassa minden kételkedését.
Az apró részletek között érdemes odafigyelnünk arra, hogy Tamás a
mutatóujjával érinti meg a sebet. Jelképes lehet ez, hiszen mintegy
rámutat a sebre, s ezzel felhívja figyelmünket, hogy nézzük mi is ezeket a
sebeket, mint a halál bizonyítékait a feltámadt testen. A keresztre
feszítéskor szerzett sebek jelentőségéről a feltámadás után a nagypénteki
elmélkedésben már szót ejtettünk. Legyenek ezek a mi számunkra is
bizonyítékok!
Caravaggio képén Jézus megragadja Tamás apostol kezét és szinte ő húzza
oda, érinti oda a lándzsa okozta oldalsebhez. A mai napon Jézus a mi
kezünket is megfogja, s engedi, hogy megérintve bizonyosságot szerezzünk.
Egy gyerek talán csak kíváncsiságból tenne ilyet, ő szeret mindent
megérinteni, ami szokatlan vagy érdekes számára. Mi azzal a szándékkal
érintsük a feltámadt Krisztus oldalát, hogy meggyógyíthassa
hitetlenségünket, eloszlassa kételyeinket és megerősítse feltámadásába
vetett hitünket. Szava, felszólítása, bátorítása nem csupán Tamásnak szól,
hanem nekünk is: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a
kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" (Jn
20,27). Ne féljünk megérinteni a sebeket! Mert nem ezzel okozunk újabb
fájdalmat Jézusnak, hanem a hitetlenségünkkel. Engedjük, hogy hitet
ébresszen bennünk!
Lelki sebeink gyógyítására, bűneink megbocsátására egyedül Isten képes. Az
Isteni Irgalmasságot ünnepeljük a mai napon, amelyet Szent II. János Pál
pápa kezdeményezésére tartunk meg minden esztendőben a húsvét utáni
vasárnapon. Szemléljük ma Jézus sebeit, az irgalom forrását és a szeretet
jelét!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk! Te nem hagytad magára Tamás apostolt kételkedésében és
nem engedted, hogy a hitetlenség eluralkodjék lelkén. Teljesítetted
kérését, megengedted neki, hogy sebeidet megérintse. Nekünk is
segítségünkre sietsz, amikor megrendül hitünk vagy kételkedni kezdünk.
Erősítsd a mi hitünket! Vezess bennünket a hit útján! Segíts, hogy
eljussunk a feltámadásba vetett hitre, s Tamással együtt valljuk meg
hitünket: Én Uram, én Istenem! Hiszek feltámadásodban.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140427.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum