Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59
Elmélkedés:
A nagyböjt vége felé közeledve olyan részekkel találkozunk az
evangéliumban, amelyekben fokozódik az ellentét Jézus és a nép vezetői
között. Az ellentét oka az, hogy Jézus nyíltan beszél arról, hogy ő a
mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és nehezményezik,
hogy Istennek tartja magát. Bár Jézus rendkívüli erővel tanít, és olyan
cselekedeteket hajt végre, amelyre ember soha nem volt képes, mégis
továbbra is csak embernek tartják őt. Halálra ítélésekor éppen az lesz a
vád ellene, hogy Istennek nevezte magát. Jézus könnyen elkerülhetné most
az ellenkezést, később pedig a halálos ítéletet is, de ehhez meg kellene
tagadnia önmagát, származását és küldetését.
Saját küldetése mellett az örök élet kérdése is előkerül Jézus beszédében.
Egykori hallgatósága értetlenséget tanúsít, amikor Jézus az örök életről
beszél. Tapasztalatuk csak a földi életről, annak kezdetéről, a
születésről s végéről, a halálról voltak. Mindaz, ami az élet előtt és
azon túl létezhet, azaz az örök élet és a feltámadás már nem fért bele
gondolkozásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e kereteket
nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem az
utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.
Ha hiszek az Úr feltámadásában, akkor bátran hihetek abban is, hogy a
feltámadás által részesedni fogok az örök életben.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.
Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod
vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot
ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek
ígéred magadat.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140410.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése