Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz,
hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene
megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?" Jézus azonban így szólt:
„Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos."
Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az
ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang
hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"
Mt 3,13-17
Elmélkedés:
A hit elfogadása
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Mivel csupán néhány
nappal vagyunk Jézus születésének karácsonyi ünnepe után, s mivel
napjainkban általában születésük után rövid idővel szokták a gyermekeket
megkeresztelni, sokan gondolják azt, hogy Jézust is kisded korában
keresztelték meg. El kell oszlatnunk ezt a tévedést, hiszen a mi Urunk
mintegy harminc esztendős lehetett, amikor megkeresztelkedett, tehát már
felnőtt volt, s ezzel az eseménnyel kezdte meg nyilvános működését a nép
körében.
Máté evangélista meglehetősen tömören, a lényegre összpontosítva írja le
az eseményt. Elbeszéléséből megtudjuk, hogy Jézus elment Keresztelő
Jánoshoz, aki a Jordán folyóban keresztelt. János értetlenül fogadja az Úr
szándékát, de megkereszteli őt. Ekkor történik, hogy a megnyíló égből a
Szentlélek ereszkedik Jézusra és a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy Jézus
az ő szeretett Fia.
Az ünnep alkalmat ad arra, hogy a keresztség szentségéről és annak
jelentőségéről elmélkedjünk. Az elmúlt nyáron egy család hívott meg
látogatóba. Beszélgetésünk során szóba került, hogy a két nagyobb
gyermeket a mi templomunkban keresztelték meg, s mennyire emlékezetes volt
a család számára. Eközben a harmadik gyermek, a legkisebb kissé
kedvetlenné vált, s ennek oka hamar kiderült. Bár már közel 10 esztendős,
ő nincs megkeresztelve. Nem a szülők szándékos vagy vétkes mulasztásáról
volt szó ez esetben, csupán arról, hogy sok tragédia érte a családot, a
három gyermek édesapja egy váratlan tüdőembólia következtében fiatalon
meghalt, s valahogy elmaradt a keresztelés. Ismervén a család
vallásosságát rögtön felvetettem, hogy ha a kislány kéri, kereszteljük meg
őt. Ebben a pillanatban mintha kicserélték volna, olyan öröm sugárzott
róla, amit ritkán látunk. A testvérei és a többi családtag is azonnal
lelkesedni kezdett. Örömük csak akkor volt nagyobb, amikor kis idő múlva,
a vasárnapi szentmise keretében megtörtént a keresztelés. Sugárzó arccal
tett hitvallást, s amikor fejére öntöttem a vizet én magam is éreztem a
kegyelmet, hogy a jó Isten valóban gyermekévé fogadja őt, s azt is, hogy a
mennyből édesapja ránk mosolyog. Emlékszem, nyáridő lévén sok kiránduló és
szabadságát éppen ott töltő ember vett részt a helyiek mellett a
szentmisén és mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a hitvallást. Senki
nem bosszankodott, hogy pár perccel hosszabb volt a szentmise, hanem
valóban a hit ünnepe volt mindenki számára a Hit évében.
Tudatosan említem a közösség részvételét. A húsvéti vigília szertartás
keretében kiszolgáltatott keresztségen kívül más alkalmakkor a plébánia
hívei ritkán vesznek részt keresztelésen, mert általában családi körben
történik a szertartás, esetleg több gyermek keresztelése esetén több
család részvételével. A keresztség szűk családi körben történő
kiszolgáltatása miatt háttérbe szorul az a több évszázados hagyomány,
amely szerint a keresztség alkalmával a hívő közösség tagjává fogadja az
újonnan megkereszteltet. Ne feledkezzünk el arról, hogy a hitvallás
hordozója és átadója az Egyház közössége, ezt fogadja el a keresztelendő
személy, amikor megvallja hitét. Jó volna minél több esetben visszatérni
ehhez a gyakorlathoz, amelynek jelképes szerepe van. Azért is hasznos
volna ez, mert minden ilyen esemény, azaz a keresztségben a hit
elfogadása, magát a közösséget is megerősíti hitében azáltal, hogy az
ilyen alkalmakkor megtapasztalják a közösség növekedését, gyarapodását.
Ugyanakkor a közösség tagjaiban tudatosul, hogy nekik is segíteniük kell a
megkeresztelt személyt a hit útján való haladásban úgy, hogy keresztény
életükkel példát mutatnak számára a későbbiekben. A személyes hit és a
közösség hite így kapcsolódik össze, mert mindannyian egy Atyának lettünk
a gyermekei.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók
legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig
megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Isten Fia, Jézus
Krisztus, akihez hasonlóvá válunk a keresztség által! Te földi életed
során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az
engedelmességre! Szentlélek Isten! Te megszenteled minden megkeresztelt
ember életét. Adj erőt, hogy hitünket megtartsuk és megvalljuk! Segíts
minket, hogy a hit útján haladjunk!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140112.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése