Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés:
Az okos és a balga szüzekről szóló példabeszéd, amelyet ma, Szent Margit
napján olvasunk, rávilágít arra, hogy a keresztény bölcsesség nem
elméleti, hanem igenis gyakorlatias. Az üdvösségre jutásnak ugyanis
elsősorban egészen konkrét feltételei vannak, Isten a szeretet
jócselekedeteit kéri majd tőlünk számon. Nem múlhat el életünkben egyetlen
nap sem, hogy ne tennénk valakivel valamilyen jót. Nem elégedhetünk meg
tehát Isten szavának hallgatásával, hanem azt meg is kell valósítanunk
életünkben. Nem elégedhetünk meg azzal, ha szívünkben részvétet érzünk
valaki iránt, hanem vigasztaló szavakkal kell segítenünk őt. Nem elégséges
az sem, ha szánalommal nézzük mások nyomorát, hanem az irgalmasság
jócselekedetét kell végeznünk velük. A szóban kifejezett szeretethez a
gyakorlatban megtett jócselekedeteknek kell kapcsolódnia. A keresztény
bölcsesség és okosság tehát egészen gyakorlatias. Cselekszik, mert tudja,
hogy a végső ítéletkor erről kell majd számot adnia.
És itt jön elő az örök élet, az üdvösség szempontja, amelyről a szentek,
így a ma ünnepelt Szent Margit, soha nem feledkeztek el. Lemondott a
királyi méltóságról, hogy Istent szolgálhassa. Lemondott a királyi
koronáról, hogy elnyerhesse a mennyei koronát. Szent Margit önfelajánlása
és életáldozata Istennek tetsző volt. Én mit teszek földi hazámért? És mit
teszek Isten országáért?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A
Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140118.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése