Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28
Elmélkedés:
Keresztelő János személyével az adventi időszak folyamán már többször
találkoztunk. A mai evangéliumban az ő Jézusról tett tanúságtételéről
olvasunk. Először azt kérdezik tőle, hogy ő-e a Messiás, majd Illésnek
gondolják s végül az eljövendő prófétának. Mindhárom kérdésre azt
válaszolja János, hogy „Nem vagyok." Önmagáról azt vallja, hogy ő az a
pusztában kiáltó hang, akinek feladata az Úr érkezésének előkészítése.
Amikor tehát János önmagáról és küldetéséről vall, akkor mindezt Jézushoz
viszonyítja. A kérdések arra utalnak, hogy a zsidók meglehetősen jól
ismerik János személyét, tudnak tanításáról és arról is, hogy miért
keresztel. Ezzel szemben semmit sem tudnak még Jézusról, aki már ott áll a
nép körében, de akinek a nyilvános fellépése csak János küldetésének
befejezése és vértanúsága után kezdődik el.
Amikor keresztény emberként önmagunkról szólunk, akkor ennek is olyan
tanúságtételnek kell lennie, amelynek alapja a Jézus Krisztussal való
kapcsolatunk. Életünk belőle forrásozik és őrá mutat. Krisztus a
viszonyítási pontunk, és ő az a sziklaszilárd alap, akire építjük
életünket. Úgy kapcsolódunk hozzá, mint szőlővesszők a szőlőtőhöz, belőle
élünk.
Az új évvel Isten lehetőséget ad nekem, hogy megújítsam kapcsolatomat
vele. Az év minden napján Isten az ő üzenetének, tanításának új magját
ülteti el szívemben. Gondoskodnom kell e mag növekedéséről.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága
véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te
pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék?
Te meg tudsz menteni minket!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140102.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése