Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés:
A polgári esztendő utolsó napján a hálaadás és a köszönet fogalmazódik meg
szívünkben Isten felé mindazért, amit nekünk adott, illetve ehhez a
bocsánatkérés kapcsolódik mulasztásaink, hibáink miatt. Tőle kaptuk az
elmúlt esztendőt és annak minden napját, s ma előtte kell számadást
tartanunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnk felhasználásáért. Mire
használtuk ezt az évet? Közeledtünk-e Isten felé? Segítettük-e
embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Erősödött-e hitünk? Ismét elmúlt
365 nap. Benne volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá
kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e? Felhasználtam-e az elmúlt
esztendő napjait arra, hogy erősítsem Krisztussal való kapcsolatomat?
Törekedtem-e minden nap akaratának teljesítésére?
Amellett, hogy visszagondolunk a mögöttünk hagyott évre, előre is
tekintünk. Tervezgetünk, elhatározásokat teszünk. Mire fogom használni az
előttem álló év napjait, amelyeket új lehetőségként kapok Istentől?
Felelős vagyok azért, hogy üdvösségem érdekében Isten akaratának
megfelelően használjam fel életem napjait.
Ma Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az öröktől fogva létező
Ige (Fiúisten) megtestesüléséről. Az isteni örökkévalóság és az emberi
világ időhöz kötöttsége találkozik. Elgondolkozom: időben való létezésem
az örökkévaló Isten felé tart?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké", legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya
áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az
szeretete által.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131231.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése