Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79
Elmélkedés:
Némasága után Zakariás Istent magasztalja imájában, amelyben szó esik
arról, hogy az eljövendő Messiás Dávid király családjának leszármazottja.
Jézus korában sokan hitték, hogy a Messiás helyreállítja majd a királyság
intézményét és magához ragadja a politikai hatalmat, illetve az ország
vezetését. Ez a nézet azért is volt abban az időben népszerű, mert a zsidó
nép a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és sokan hittek abban, hogy
a Messiás biztosítani fogja az ország függetlenségét, önállóságát és
megszabadítja a népet az idegen uralomtól. Jézus azonban egyértelműen
visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Gondoljunk csak például arra a
jelenetre, amikor a csodálatos kenyérszaporítást követően az emberek
királlyá akarják tenni, de ő ezt nem engedi. Visszautasította, mert nem
evilági uralomra törekedett, hanem Isten országát hirdette meg, amely
ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött meg.
Imájának végén Zakariás a sötétségben élők számára fényt, világosságot
hozó Messiásról beszél. A sötétségben eltévedünk, elvesztjük az útirányt.
A sötétségben elveszítjük biztonságérzetünket. A tényleges sötétség
veszéllyel jár. Ugyanakkor a sötétség jelképez egy Isten nélküli
állapotot. Isten fényt hoz a világba az emberek számára azzal, hogy ő maga
a világosság. Ha követem a betlehemi csillag fényét, megtalálom Jézust,
életem igazi világosságát!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi
sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és
üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy
örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131224.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése