Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre,
és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat,
vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket.
Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és
magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így
szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem,
és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne
dőljenek az úton." A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk
itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?" Jézus
megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?" „Hét, és néhány apró halunk" –
felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán
fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta
tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és
jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporítás Máté szerinti változatát olvassuk a mai
evangéliumban, amely szerint Jézus a napok óta vele tartó embereket nem
akarja étlen hazaengedni, hanem a mindössze hét kenyérből és néhány halból
jóllakatja az egész néptömeget. Milyen mondanivalója van e csodának most,
az adventi időszakban?
Először is érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jézus észreveszi az emberek
kimerültségét és éhségét. Mert Isten figyel az emberre, s tudja, hogy mire
van szükségünk. Amikor a mennyei Atya elküldi a Megváltót a világba, e
tette is annak jele, hogy Isten törődik az emberekkel. Látja, hogy
szükségünk van a Megváltóra, szükségünk van arra, hogy Isten jelenlétéről
megbizonyosodjunk. Szükségünk van arra, hogy megtapasztaljuk: Velünk az
Isten.
A második tanulság, hogy Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg ennivalót,
hanem abból a meglévő hét kenyérből, ami a tanítványoknál van. Krisztus
Urunk felhasználja mindazt, amink van s amit átadunk neki. Ne sajnáljunk
tehát semmit Istentől, mert nagylelkűségünknek, felajánlásunknak
köszönhetően nagyobb jóban lehet részünk.
Harmadszor pedig arra a mozzanatra figyeljünk, hogy Jézus nem közvetlenül
az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a tanítványoknak
nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek. Ennek az a lelki üzenete, hogy Isten
a mi segítségünket és közreműködésünket kéri, hogy jótéteményeiből sokan
részesüljenek. Legyünk az ő jóságának közvetítői és szeretetének
továbbadói! Adventben nem kenyeret vagy egyebet adó, hanem az önmagát
nekünk ajándékozó Istent várjuk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk!
Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra,
hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek
vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni
a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly
erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk
Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a
világba!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131204.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése