Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom." A százados
ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak
egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt
ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" –
elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!" – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd
ezt!" – és megteszi." Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így
szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem
találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről
és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a
mennyek országában."
Mt 8,5-11
Elmélkedés:
Jézus nyilvános működésének időszaka alatt mindennapos volt, hogy
betegeket hoztak hozzá a gyógyulás reményében. Az evangéliumokban több
helyen is találkozunk azzal, hogy tolonganak körülötte az emberek és még
messzi vidékekről is elhozzák beteg családtagjaikat, hogy meggyógyuljanak.
A gyógyításokkal Jézus jelenvalóvá teszi Isten irgalmát, mivel minden
csoda az isteni jóság jele. Minden alkalommal, amikor egy-egy beteget
hoznak, s Jézus segítségét kérik, magával a kéréssel kifejezik hitüket az
emberek. Hisznek abban, hogy Jézus az ő isteni erejével tud segíteni,
hisznek abban, hogy Jézus Isten. A beteg meggyógyításának kérése tehát
egyúttal a hit kifejezése is részükről.
A mai evangéliumi történet érdekessége, hogy nem egy zsidó ember, hanem
egy pogány katonatiszt kér segítséget, aki a római hadsereg tagja volt.
Pogány (nem zsidó) létére kérésével ő is kifejezi hitét Jézus iránt.
Kérésében ugyanakkor benne van az udvariasság, a zsidó vallási törvények
tisztelete is. A mózesi törvények szerint ugyanis a zsidóknak nem volt
szabad belépniük pogány emberek házába. A kafarnaumi római százados ismeri
ezt a törvényt, ezért nem is kéri azt, hogy házába betérve tegyen Jézus
csodát, hanem így szól: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám" (Mt 8,8). Hitét
az Úr csodával jutalmazza, meggyógyul a szolga.
Az adventi időben Isten Fia jövetelét várjuk. Nem vagyunk méltók arra,
hogy bűnös emberi világunkba belépjen az Isten, de ő mégis eljön. Kérjük
őt hittel, hogy világunkba jöjjön, otthonunkba lépjen!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi
szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában
Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket:
Ne féljetek!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131202.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése