Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17
Elmélkedés:
A keresztény ember számára a lelki megújulásnak egyetlen forrása van:
Jézus Krisztus keresztje, amelyre feltekintve, ha meg nem is érthetjük
teljesen, de legalább megsejthetjük, hogy mit jelent a szeretet, Isten
emberek felé sugárzó szeretete. A nem hívők számára a kereszthalál kudarc,
mások botrányosnak vagy értelmetlennek tartják. Mert mi értelme lehet egy
ember halálának? Ha Jézus csupán ember lett volna, halála hasonlított
volna azok halálához, akiket keresztre feszítéssel végeztek ki abban az
időben. De Jézus valóságos Isten volt, ezért halála a megváltást jelenti
nekünk.
Hívő emberként az események hátterében meglátjuk Isten akaratát, s
megértjük a kereszt üzenetét: innen származik a megváltás, az üdvösség, az
élet és a remény. Jézus halálakor elsötétült az ég, megrendült a föld, s
mindezt látva a római százados megvallotta hitét: „Ez az ember valóban
Isten Fia volt" (Mt 27,54). Ha a keresztre tekintek, lassan elhomályosul
körülötte minden, lélekben megrendülök, s szívemben megszülethet a hit.
Jézus kereszthalála, illetve három nap múlva feltámadása azt mutatja, hogy
az utolsó szó Istené. Az emberi gonoszságnak és gyűlöletnek el kell
némulnia, miután kitombolta magát. A keresztre nézve az embernek csak
egyetlen szava lehet, megvallja hitét Jézus Krisztusban, az Isten Fiában.
Minden más szó felesleges. Jézus, segíts keresztemet hordozni!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, Atyánk, sokszor úgy érezzük, hogy nincs helyünk ebben a
világban. Sokszor kiszakítjuk magunkat abból az otthonból, amely fölnevelt
és emberré érlelt minket, elindulunk és a magunk útját járjuk. Magunkkal
visszük az örökséget, hátat fordítunk családunknak, testvéreinknek,
eldobjuk hagyományainkat, ősi megtartó szokásainkat, mert azt gondoljuk,
hogy mi magunk majd másként és lakhatóbban tudjuk berendezni ezt a
világot. Add, hogy felismerjük: visszatérhetünk Hozzád, S ha
visszatérhettünk, ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130914.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése