Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt
is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett
esküdet!" Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az
égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se
Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se
esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni.
Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem"; ami ettől eltér, az a
gonosztól van."
Mt 5,33-37
Elmélkedés:
A régi, ószövetségi törvényt beteljesítő és megújító törvényről szóló
krisztusi tanítás következő részlete az eskü témáját érinti, ahogyan ezt a
mai evangéliumban olvashatjuk. Jézus korában elterjedt volt az eskü, de
különbséget tettek annak szövege és tartalma alapján. Azt mondták, hogy az
egyik eskü kötelezi az embert a benne foglaltak megtartására, míg más
esküszövegek megtartása nem volt kötelező. Itt ismét az eredeti isteni
szándék emberi eltorzításával találjuk szemben magunkat. Jézus ezért a
következőt mondja: „Egyáltalán ne esküdjetek!" (Mt 5,34).
Jézus egyrészt azért tiltja meg ennyire határozottan és kivételt nem
tűrően az esküt, mert a kimondott szavaknak minden esetben egyezniük kell
a cselekedetekkel, és ha ez így van, akkor teljesen felesleges esküdözni.
Másrészt Isten nevének segítségül hívása az emberi szándékok igazolására
nem mindig helyes és visszaélésre ad alkalmat, mivel azt feltételezzük,
hogy az eskü alatt mondottak éppen az Istenre való hivatkozás miatt mindig
igazak. E feltételezés helyes, de sajnos ezt használják fel egyesek hamis
állításaik elfedésére. Ha igazmondóak vagyunk, ahogyan Isten is az, akkor
egyáltalán nincs szükségünk esküre.
Érdemes megemlíteni továbbá, hogy az eskü sorozatos megszegése
könnyelműségre készteti az embert, aki egy idő után úgy tesz esküt, hogy
annak megtartását nem is tartja fontosnak. A legfőbb törvény a mennyei
Atyának való engedelmesség.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Atyám, vétkeztem ellened – mondom én is a tékozló fiúval – már nem vagyok
méltó, hogy fiadnak nevezz. Képmásodra teremtettél, nagy feladatokra
hívtál, és én megbántással válaszoltam cselekedeteimben, beszédemben,
gondolataimban. Én vétkem, én igen nagy vétkem! De rád tekintek, Uram, a
te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, aki értem is vérét ontotta a
kereszten: bocsásd meg bűneimet, vétkeimet, gyöngeségeimet! Te vagy az
örök szeretet, fogadj ismét gyermekeddé, és tarts meg kegyelmedben! Tiéd
akarok lenni, tiéd akarok maradni mindörökre.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130615.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése