Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul, Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta
volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő."
Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit." Az így
válaszolt: „Mester, beszélj!" „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik
ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből
fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" „Úgy
gondolom az, akinek többet engedett el" – felelte Simon. „Helyesen
ítéltél" – válaszolta.
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt?
Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel
öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg
szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented
meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát
neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek keveset
bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az asszonyhoz:
„Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is
megbocsátja?" Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megszabadított
téged. Menj békével!"
Ezután bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten
országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz
lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén
Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának
a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak
róla.
Lk 7,36-8,3
Elmélkedés:
Mert nagyon szeretett
Egy faluban hamar terjednek a hírek. Jók és rosszak egyaránt. A rosszak
hamarabb. Az asszony bűne is gyorsan terjedt, miután kitudódott. Csak
egyszer történt meg, de az elég volt a hír terjedéséhez. A többi asszony
rögtön az erkölcsi tökéletesség magaslatára képzelte magát. Elítélték.
Közeledtére elnémultak az utcán, távolodtára újból pletykálni kezdtek
róla. A boltban hátrébb húzódtak tőle sorban állás közben, az egyik anyuka
pedig szólt az iskolában a tanítónak, hogy az ő gyereke ne üljön többé
ilyen bűnös asszony gyereke mellett. Egyetlen helyet talált a faluban,
ahol nem bántották. Itt lelke mélyén ezt hallotta: „Én nem ítéllek el.
Bűnöd bocsánatot nyert. Menj békével!" Ide minden nap betért, hogy hallja
az irgalmasság szavát.
Jézus és a bűnös asszony találkozása csak Lukács evangéliumában olvasható.
Máté, Márk és János írásában is van egy egészen hasonló történet, amely
Betániában játszódik nem sokkal Jézus elfogása előtt. Ott szintén egy
Simon nevű személy a vendéglátó. Az asszony Jézus fejét keni meg,
cselekedete Jézus halálához kötődik, mintegy helyettesíti a holttest
bebalzsamozását, ami a közelgő szombat miatt elmaradt (vö. Mt 26,6-13; Mk
14,3-9; Jn 12,1-8).
A Lukács szerinti változatban ehhez képest jelentős különbségek vannak és
az elbeszélés mondanivalója is más, ezért joggal feltételezhetjük, hogy
két külön esetről van szó. Jézus betér Simon házába, akiről annyit tudunk
meg, hogy a farizeusok csoportjához tartozik. Jószándékáról tanúskodik,
hogy vendégül látja Jézust. Az étkezést egy váratlan vendég zavarja meg, a
bűnös asszony hívatlanul érkezik és Jézushoz megy. Könnyei, sírása, Jézus
lábának csókkal illetése, az olajjal való megkenés és a hajával történő
megtörlése alázatának, szeretetének, hálájának a kifejezése. E
cselekedetei pontosan elárulják, hogy mit érez Jézus iránt, hiszen tette
messze felülmúlja a tisztelet szokásos mértékét.
Közben a vendéglátó érzéseire, gondolataira is fény derül. Ha azért hívta
meg Jézust, hogy meggyőződhessen arról, hogy próféta, akkor először
csalódnia kell. Azt gondolja magában, hogy vendége nem lehet próféta, mert
akkor tudná, hogy ki az a nő, aki megkeni a lábát. A próféták sajátos
jellemvonása, hogy belelátnak az emberek belső világába, még ismeretlen
személyek esetében is. Ha Jézus nem tudja, hogy az őt érintő asszony egy
nyilvános bűnös, akkor nem lehet igazi próféta, legalábbis ezt gondolja
Simon farizeus. A következő pillanatban azonban kiderül, hogy Jézus éppen
az ő benső világába, gondolataiba lát bele. Kitalálja, hogy mi jár a
fejében és ki nem mondott kételkedésére válaszolva mond egy példázatot. A
történettel azonban Jézusnak nem az a szándéka, hogy prófétai mivoltát
bizonyítsa, hanem hogy tanítást adjon a bűnök megbocsátásáról, arról, hogy
Isten irgalma az ember minden bűnét képes eltörölni.
A történet során Jézus figyelme fokozatosan terelődik az asszonyra.
Először nem szól hozzá, némán tűri, hogy megérintse és olajjal megkenje
lábát. Ezt követően védelmébe veszi a farizeussal szemben. Harmadik
lépésként már az asszony felé fordul és feltárja cselekedetének okát,
tudniillik, az iránta érzett szeretetet és hálát. Végül pedig megszólítja
az asszonyt és bűnei megbocsátásáról beszél ily módon: „Bocsánatot nyertek
bűneid" (Lk 7,48), majd pedig a többi vendég csodálkozására reagálva
hozzáteszi: „A hited megszabadított téged. Menj békével!" (Lk 7,50).
Az ember régi tapasztalata, hogy a bűnök megbocsátása Isten joga. Bűneink
terhe alól nem oldozhatjuk fel magunkat és más embertől sem kaphatunk
feloldozást. Az irgalmas Isten bocsát meg nekünk, akihez a hívő ember
fordul. Aki nem hisz Istenben, annak nincs kihez fordulnia bűnei
bocsánatáért. Tehát már önmagában a bűnbánat, a bocsánatkérés azt jelzi,
hogy hiszünk az irgalmas Istenben, és hiszünk abban, hogy ő nem büntetni
akar minket, hanem kész a megbocsátásra. A bűnbánat sokaknál Istentől vagy
a bűnökért járó büntetéstől való félelemből ered. Ezzel szemben a
tökéletes bánat azt jelenti, hogy nem félelemből, hanem Isten iránti
szeretetből fájlaljuk bűneinket. Ennek fényében értjük meg, hogy miért
mondja Jézus a bűnös, vagy inkább bűneit bánó asszonyról: „Sok bűne
bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett" (Lk 7,47). Bűnbánatunk fakadjon
mindig Isten iránti őszinte szeretetből! Isten szeretetét érezni felemelő
élmény. Isten megbocsátásában részesülni szintén felemelő, a bűnös életből
kiemelő élmény. A bűnbánatban e két szeretet találkozik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Irgalomban gazdag Istenünk! Hiszünk abban, hogy nem büntetni akarsz
minket, hanem mindenkor kész vagy a megbocsátásra. A bűnbánat egyeseknél
talán a tőled vagy a büntetéstől való félelemből ered, de mi igaz és
tökéletes bánatunk jeleként az irántad való szeretetből fájlaljuk
vétkeinket. A te megbocsátó szeretetedet megtapasztalni csodálatos,
felemelő élmény. Emelj fel minket irgalmaddal! Emelj magadhoz minket
szereteteddel! Hisszük, hogy veled, a mi irgalmas Atyánkkal találkozunk a
halál után. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130616.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése