Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
„Nem hal meg", hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25
Elmélkedés:
Szeretetének háromszori megvallását követően Péter apostol annak a
tanítványnak sorsáról kérdezi az Urat, „akit Jézus szeretett." Egyértelmű,
hogy Jánosról van szó, aki az evangéliumában így szokta önmagát
megnevezni.
Amikor János evangélista az I. század vége felé, azaz majdnem 70 évvel
Jézus halála és feltámadása után lejegyezte ezeket a sorokat, még mindig
elevenen él benne a Krisztustól kapott szeretet, amelyben Péter, ő és a
többi apostol részesült. Évtizedekkel később, idős korában is jól
emlékszik az Úr minden szavára és cselekedetére. Megérintette és
kitörölhetetlen mély nyomot hagyott lelkében Jézus szeretete. Hálával
emlékezik vissza az utolsó vacsorára, amikor szeretetének végső jeleként
Jézus megmosta az ő lábát is, és amikor Jézus mellette ülve neki mondja
el, hogy ki fogja őt hamarosan elárulni.
János évekkel később sem felejtette el, hogy az apostolok közül ő volt az
egyetlen, aki ott állt a Golgotán, és mielőtt szeretetének bizonyítékaként
meghalt a kereszten, Jézus őrá bízta édesanyját, Máriát. Az évek során
bizonyára sokszor felidézte magában, amikor húsvétvasárnap hajnalban
Péterrel együtt a sírhoz futott, de nem találták ott az Úr testét. Az üres
sír hitre ébresztette mindkettőjüket. Valószínűleg sokszor felidézhette
magában a feltámadt Jézussal való találkozásokat, amelyeket
igehirdetésének részeként sokaknak mondhatott el. Élete utolsó éveiben
János evangélista már csak a Jézustól tanult legfontosabbat ismételgette:
szeressétek egymást! Mert ezt hallotta, tanulta és tapasztalta.
Engedem-e, hogy megérintsen, megsebezzen Jézus szeretete?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130518.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése