Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: „Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35
Elmélkedés:
Jézusnak a kenyérszaporítás után mondott eucharisztikus beszédének
részletét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben az élet kenyerének nevezi
magát. Az Oltáriszentség Krisztus halálának és feltámadásának titkát
egyaránt magában foglalja. Így is mondhatjuk: a feltámadt Krisztus az élet
kenyere, az élő Krisztus az örök élet kenyere. Keresztény életünk és lelki
fejlődésünk során el kell vagy el kellene jutnunk odáig, hogy mindezt
személyes hitvallásként is elmondhassuk, ami talán így hangzana: Krisztus
a mi életünk kenyere, ő az én örök életem. Akarok-e belőle élni?
Szeretném-e, hogy bennem éljen? A mi Urunk a legnagyobb ajándékot adta az
utolsó vacsorán az apostoloknak: saját testét a kenyérben. Nekünk is a
legnagyobb ajándékot adja a szentmisében: önmagát.
Krisztus önátadása az Atyának arra ösztönöz, hogy életemet Istennek
ajánljam fel. Szent Pál apostol ezt írta: „élek, de már nem én élek, hanem
Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Él-e bennem Krisztus? Az ő
keresztáldozatának akkor van üdvözítő hatása rám, ha Testét és Vérét
magamhoz véve szentáldozáshoz járulok.
Amikor Jézus első alkalommal beszélt az embereknek arról, hogy az ő teste
étel és az ő vére ital, hallgatói csodálkoztak ezen, nem értették szavait,
ezért többször is megismételte azokat. Mi talán már világosabban látjuk,
hogy a szentmisében átváltoztatott kenyér valóban Krisztus Testévé
változik át. A Krisztussal való bensőséges egyesülés a szentáldozásban
valósul meg.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod
nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk
megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az
élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi
gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget
nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
nem múlik.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130416.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése