Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a
galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány.
Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni." „Mi is veled megyünk" –
felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak
semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs
valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek
ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették a hálót, s
alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus
szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta,
hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és
beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli
hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy
kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg
kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok."
Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal,
szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a
háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
„Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad,
és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted
karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt
jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az
Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!"
Jn 21,1-19
Elmélkedés:
Szeretetre alapozott új hivatás
A neves evangélikus teológus, Dietrich Bonhoeffer így fogalmaz egy
Istennek szóló imájában: „Én kishitű vagyok, de nálad a segítség.
Nyugtalan vagyok, de nálad a békesség. Bennem keserűség él, de belőled
türelem árad. Én nem értem útjaidat, de te ismered az enyémet". A mai
vasárnap evangéliuma segíthet bennünket az isteni segítség
megtapasztalásában, Isten békéjének elfogadásában, az elkeseredettségükön
való felülemelkedésben és az Isten által számunkra kijelölt életút,
keresztény hivatás felismerésében. Nézzük a történetet az új hivatásukat
felismerő apostolokról és az új hivatást megalapozó szeretet
megvallásáról!
Három szereplőre érdemes odafigyelnünk a mai evangéliumban: Jézusra, aki
irányítja az eseményeket, Jánosra, aki „szeretett tanítványként" van
megnevezve, s aki elsőként ismeri fel ez alkalommal az Urat, valamint
Péterre, akinek elsőségét az apostolok között ez a jelenet is
kihangsúlyozza.
Elsőként Jézus személyére figyeljünk, aki feltámadása után több alkalommal
megjelent az apostoloknak, a tanítványoknak, illetve az asszonyoknak. De
mintha ők még a többszöri jelenések és találkozások során sem értették
volna meg, hogy új feladatot, küldetést kapnak. Péter halászni indul,
mintha a Jézus-esemény lezárult volna, s ott kellene folytatnia életét,
ahol három évvel korábban abbahagyta, mielőtt Jézus meghívta. Visszatér
eredeti mesterségéhez a halászathoz és apostoltársai követik őt ebben.
Bizonyos értelemben érthető csalódottságuk és gondolkozásuk, s most azt
keresik, hogy mivel folytassák életüket. Jézus pontosan erre a kérdésre ad
választ nekik e jelenése alkalmával. A feltámadt Jézus megjelenik és
csodát tesz, az eredménytelen halászat után mégis rengeteg halat fognak
annak köszönhetően, hogy engedelmeskednek Jézusnak. Közbeavatkozásával
Jézus egyértelművé teszi számukra, hogy emberi munkájukat és
erőfeszítésüket ő tudja eredményessé tenni. A jelenet során és ezt
követően a Péterrel való párbeszédben is Jézus úgy áll előttünk, mint aki
irányítja Egyházát és küldötteit, az apostolokat. A feltámadt Krisztus
jelenléte minden korban megtapasztalható az Egyház életében, napjainkban
is.
Másodszor János személyét emeljük ki. Evangélistaként ő írja le az
eseményt. Művében nem szokta név szerint megnevezni önmagát, inkább
„szeretett tanítványként" említi saját személyét, ő az, „akit Jézus
szeretett." János azért fontos szereplője az esetnek, mert elsőként ő
ismeri fel, hogy Jézus az. Felfigyel a hallal teli hálóra. Rögtön
észreveszi, hogy nem várt dolog történt. Azonnal csodaként értékeli az
esetet és jelet lát a történtekben. Ez a jel nyitja meg az ő szemét, hogy
felismerje az Urat. Felismeréséről nem hallgat, hanem megosztja azt
társaival, mindenekelőtt Péterrel, hogy az ő szemük is megnyíljon a
feltámadt Úr felismerésére. János abban példa számunkra, hogy vegyük észre
a jeleket, a Jézus jelenlétéről tanúskodó jeleket! Az evangélium
terjedése, annak elfogadása az emberek részéről, a hit buzgó kifejezése és
még számtalan jel arról tanúskodik, hogy Jézus nem hagyja el övéit, nem
hagyja el az Egyházat, hanem szüntelenül velünk van. Segítsünk másokat is
abban, hogy eljussanak e felismerésre!
Harmadszor pedig Péter apostol áll előttünk, aki Jézus háromszori
kérdésére háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. János evangélista
kihasználja, hogy a görög nyelvben (eredetileg ezen a nyelven írta művét)
több szó van a szeretetre, amelyek annak mértékét is kifejezik.
Nyelvészeti dolgokba nem érdemes belemennünk, de azt érdemes
megjegyeznünk, hogy Jézus több szeretetet kíván Pétertől, mint a
többiektől. Mert akire többet bíznak, attól többet is kérnek. Akire
nagyobb feladat vár, annak jobban ki kell mutatnia Jézus iránti hűségét.
Aki a vezető szerepet kapja, annak jobban meg kell vallania szeretetét.
Péter vallomása ösztönözzön bennünket arra, hogy megerősítsük és bátran
megvalljuk szeretetünket az Úr iránt! Péter háromszor tagadta meg Jézust,
pedig előre figyelmeztetést kapott. Most lehetőséget kap arra, hogy
hibáját jóvátegye. Mi is kapunk új lehetőséget Jézustól, hogy bűneinket
jóvátegyük, hibáinkat kijavítsuk, és új úton induljunk el. A feltámadt
Krisztussal való találkozás segítsen bennünket feladatunk, hivatásunk
felismerésére!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A veled való találkozás egykor
megerősítette az apostolokat a szeretetben. Új hit és új remény ébredt
bennük. Új erőre gyulladtak a te szeretetedtől, majd pedig Pünkösdkor
megkapták a Szentlélek ajándékát, hogy erős lélekkel végezzék az
evangélium hirdetését és az emberhalászatot. Új élet kezdődik számomra is.
Adj nekem erőt ahhoz, hogy végigfussam pályámat, és teljesítsem azt a
feladatot, amelyet rám bízol, hogy tanúságot tegyek az evangélium
igazságáról a reményvesztett embereknek. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130414.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése