A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30
Elmélkedés:
A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, aki tanító útja során
betér abba a városba, ahol felnevelkedett. Jézus is jogosan gondolta, hogy
ismeri a názáretieket, akikkel éveken keresztül nap mint nap találkozott.
Az evangélium szerint azonban mégis kölcsönös volt a csalódás. A
názáretiek is mást vártak Jézustól, és ő sem számított részükről ilyen
elutasításra, hitetlenségre.
Mi válthatta ki a názáretiek ilyen mértékű ellenszenvét? Először is az,
hogy Jézus szemükre vetette, hogy ők sem különbek a korábbi nemzedékeknél,
hiszen ugyanúgy elutasítják Isten küldötteit. Ők is semmibe veszik a
prófétai figyelmeztetéseket, miként azt őseik is tették, sőt, meg is ölték
a prófétákat. A másik ok pedig az lehetett, hogy Jézus arról tanított,
hogy az üdvösség nem csak a választott népnek szól, hanem Isten más
nemzeteknek is felkínálja. Ennek példájaként említi Illés és Elizeus
esetét, akiknek az idejében egy-egy pogány származású személy
részesülhetett a gyógyulásban, illetve menekült meg az éhhaláltól. Ez a
tanítás, a korabeli zsidóság számára elfogadhatatlan volt. Jézus szavai
hallatán a názáretiek azonnal haragra lobbannak és az életére törnek,
amellyel mintegy rögtön igazolják a hallottak igazságát, azaz hogy
egyetlen próféta sem talál elfogadásra a saját hazájában.
A názáretiek Jézussal szembeni ellenséges magatartásának van „ésszerű"
oka, tudunk magyarázatot találni. De volna számukra másik út is, amely
talán felülmúlja az emberi ésszerűséget, ez a hit útja. Talán előbbre
jutnék, ha nem bűneimet kezdeném magyarázni, kifehéríteni, elfogadtatni,
hanem túllépve mindezen elfogadnám Isten megbocsátását.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem
fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a
bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem
elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó
kegyelmed mindennél többet ér számomra!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130304.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése