Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28
Elmélkedés:
A kísértés még Jézus apostolait sem kerülte el, miként erről a mai
evangéliumi részben olvasunk. A kísértés lényege, hogy ne Isten legyen a
középpontban, hanem az ember. Jakab és János apostolok anyja kér
kiváltságos helyet fiai számára. A gondolat valószínűleg nem csak az anya
fejében fordult meg, hanem a két fiúéban is. Miközben Jézus a reá váró
szenvedésekre próbálja felkészíteni tanítványait, ők hatalomra
vágyakoznak. Ez kísértés.
Válaszában Jézus a szolgálatról beszél: „Aki köztetek nagyobb akar lenni,
legyen a szolgátok" (Mt 20,26) – mondja. Az a tény, hogy a válasz nem csak
kettejüknek, hanem valamennyi apostolnak szól, azt jelzi, hogy a többiek
is hasonlóan gondolkodhattak, ők sem maradtak volna le a dicsőségről.
Talán engem is megkísért a gondolat, hogy részem legyen a dicsőségben. De
csak abban. A szenvedéseket szívesen elkerülném, a kereszthordozásról
lemondanék, a szűk ösvény helyett a kényelmes, széles utat választanám. Ez
kísértés, amit észre kell vennem, s ami ellen küzdenem kell.
Emberi vágyaim, elképzeléseim, ambícióim mennyire felelnek meg Isten
akaratának? Jézus minden tekintetben szolga volt, aki azt cselekedte, amit
az Atya kívánt tőle. Engedelmessége akkor érte el teljességét, amikor a
kereszten odaadta életét az emberek üdvösségéért, mert ezt az áldozatot és
szolgálatot kérte tőle Atyja. Így lett megváltásunk és üdvösségünk
szolgája. A hatalom kísértését a szolgálat gyakorlásával győzhetem le.
Legyen ebben példaképem a szolgáló Jézus!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
megvalósul. Boldog II. János Pál pápa
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130227.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése