Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek
magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk:
„Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam,
akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és
tűzzel fog titeket megkeresztelni." Ekkor történt, hogy amikor a nép
keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott,
megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy
galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam,
benned telik kedvem."
Lk 3,15-16. 21-22
Elmélkedés:
A keresztség elindít a hit útján
Egy vagy két évvel ezelőtt olvastam egy brazil férfi történetét, aki
felnőtt korában ismerkedett meg a kereszténységgel. A keresztelési
felkészítő év során egyre jobban erősödött benne a gondolat, hogy ő azon a
helyen szeretne megkeresztelkedni, ahol Jézus. A felkészülést nagyon
komolyan vette. Amikor késznek érezte magát, mindent megszervezett, elment
a Szentföldre, és a Jordán folyónál, pontosan azon a helyen, ahol a
hagyomány szerint annak idején János megkeresztelte Jézust, vette fel a
keresztséget ez a brazil felnőtt, mégpedig Jézus megkeresztelkedése
ünnepén. Természetesen nincs lehetőség arra, hogy mindenki a Szentföldön
keresztelkedjen meg, de az ő esete rávilágít arra, hogy érdemes komolyan
vennünk a keresztelkedést. Vonatkozik ez azokra, akik felnőttként
keresztelkednek meg, illetve a szülőkre is, akik újszülött gyermekük
megkeresztelését kérik az Egyháztól.
Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük a mai napon, s ennek megfelelően
erről az eseményről olvasunk az evangéliumban. Keresztelő János küldetése
befejeződik, hamarosan bebörtönzik, Jézus pedig nem sokkal ezt követően
megkezdi nyilvános működését.
A korai Egyház számára nem kis nehézséget okozott annak értelmezése, hogy
miért keresztelkedik meg Jézus. Keresztelő János ugyanis a megtérést
hirdeti és a bűnök bocsánatára kereszteli meg a hozzá érkezőket. Ebben az
értelemben biztosan nem volt Jézusnak szüksége a keresztségre. Szent Máté
evangéliuma azt is megörökíti, hogy maga a Keresztelő is értetlenkedve
fogadja Jézust, akinek szándékát nem érti, s azt mondja, hogy Jézusnak
kellene őt részesíteni a keresztségben. Miért megy Jézus mégis Jánoshoz
megkeresztelkedni? Jézus cselekedetében azt kell meglátnunk, hogy beáll a
bűnösök közé, bár ő maga nem volt bűnös, s ezzel megkezdi Isten szenvedő
szolgájának küldetését, amely azzal zárul majd, hogy „a bűnösök közé
sorolva" halálra ítélték, és mint egy gonosztevőt feszítették keresztre. A
keresztelkedéssel Jézus azt szeretné kifejezni, hogy az Atya akaratának
megfelelően magára veszi az emberek bűneit, ahogyan ezt majd
keresztáldozatával is teszi. Ebben az értelemben Jézus víz-keresztsége
összekapcsolódik az ő vér-keresztségével, ami a kereszten valósul meg.
Szent Lukács evangélista tudatosan nem a keresztelés eseményére, a vízbe
való alámerítkezésre irányítja a figyelmünket, hanem az égből hangzó
szózatra, a mennyei Atya hangjára. Az elmúlt napokban többször is
olvashattunk Keresztelő János tanúságtételéről, most mintegy ezeket
megerősítve, de ugyanakkor felülmúlva is, az Atya tesz tanúságot Jézusról,
amikor kijelenti, hogy az ő szeretett Fia, akiben kedvét leli. Eközben a
Szentlélek ereszkedik le galamb képében a Fiúra. E tanúságtételből tehát
sokkal többet megtudunk a mi Urunkról, mint János szavaiból.
A mi keresztségünk és Jézus keresztsége közti kapcsolatra is érdemes
gondolnunk a mai ünnepen. Megkeresztelkedésünkkel indulunk el az üdvösség
útján, amelyet a vízből és Szentlélekből való újjászületés révén nyerünk
el. Ezt az utat hit nélkül járni lehetetlen. A felnőttek éppen ezért saját
hitvallásukat követően, a kisgyermekek pedig a szüleik által az ő nevükben
kifejezett hitvallás után részesednek a keresztségben. E hitvallás
elengedhetetlen feltétele annak, hogy az Egyház valakit részesítsen a
vízzel való keresztségben.
A keresztség a hit útján indított el, akár gyermekként, akár felnőttként
részesedtem abban. Az én felelősségem, hogy növekszem-e a hitben. Az én
felelősségem, hogy törekszem-e a krisztusi életre és a hit útján járva
közelebb kerülök-e az Atyához. Az én felelősségem, hogy hallgatok-e a
Szentlélek indításaira, amelyek az üdvösség felé segítenek.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, köszönöm, hogy gyermekeddé fogadtál és mennyei Atyámnak
szólíthatlak téged. Amikor részesültem a keresztségben, te teremtettél
újjá engem, te törölted el bűneim, te adtad nekem lelkem tiszta ruháját,
te adtad szívembe a hitet, te indítottál el a hit útján, s te adtad
szívembe a vágyat, hogy mindig téged keresselek. Segíts engem, hogy mindig
a te szeretett Fiad, Jézus Krisztus útján, a hit útján, a kegyelem útján,
a szeretet útján, az üdvösség útján, az örök élet útján járjak! Taníts meg
engem arra, hogy miként élhetek úgy, hogy kedvedet találd bennem, s mindig
a te szeretett gyermeked legyek! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130113.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése