A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok,
ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy
akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket!
Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek
őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek,
mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem
bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek
bűneiteket."
Mt 6,7-15
Elmélkedés:
Tegnap a jócselekedetekről hallottunk, ma pedig az imádságról, mint a
nagyböjti időszak meghatározó eleméről elmélkedjünk annak kapcsán, hogy
Jézus imádkozni tanítja a népet és minket is. A Fiúisten, akinek
valóban atyja a mennyei Atya, arra bátorít minket, hogy Atyánknak
szólítsuk Istent. A vallási élet forradalmi megújítása az ahhoz az
ószövetségi gyakorlathoz képest, hogy isten nevét egyáltalán nem
szabadott kimondani. Ezzel Jézus kifejezetten azt kéri, hogy barátai,
gyermeki hangon szólítsuk meg Istent, aki figyel szavunkra.
Jézus ugyanakkor figyelmeztet minket, hogy ne szószátyár módon vagy
végtelenül hosszan mondjuk Istennek a magunkét, hanem röviden, őszintén
tárjuk elé mindennapi gondjainkat. A sok beszéd már csak azért is
felesleges, mert Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk, másrészt
azért sem ajánlatos, mert könnyen megakadályozhatja, hogy Isten
megszólaljon, s meghalljuk csendes szavát szívünk mélyén.
Az ima másik fontos jellemzője, hogy személyes kapcsolatot teremt
Istennel, akinek éppen az a szándéka, hogy közösségre lépjen az
emberrel, velünk. Keresem-e az Istennel való kapcsolatot a rendszeres
ima által?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Tegyük jóvá, amit tudatlanságunkban vétkeztünk, nehogy váratlanul érjen
minket a halál órája. Akkor már hiába keresünk rá módot, nem lesz már
időnk bűnbánatra. Tekints ránk, Istenünk, könyörülj rajtunk;
megbántottunk, Urunk, téged. Segíts rajtunk, üdvözítő Istenünk, szent
neved dicsőségéért, Urunk, szabadíts meg minket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése