Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta
nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr
lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram
- méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy
szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha."
Lk 10,38-42
Elmélkedés:
Az egy szükséges
Nyaranta mindig szívesen megyek a hittanosokkal táborozni, és persze ők is
örömmel várják ezeket az alkalmakat. Az egyik esztendőben a táborozás első
napjának reggelén a csoportok vezetőivel beosztottuk, hogy aznap melyik
csoport milyen munkában segít: kik mennek majd bevásárolni, melyik csapat
végzi a takarítást, kik segítenek a konyhában, kik készülnek fel az esti
tábortűz vidám műsorára és kik végzik a miseszolgálatot, amelybe a
ministrálás mellett az is beletartozott, hogy az evangélium történetét a
gyerekek eljátszották a többieknek. Elsőként a miseszolgáló csoportot
szerettem volna kiválasztani, de önként jelentkező híján jobbnak láttam a
végére hagyni. Másodikként azt kérdeztem, hogy kinek a csoportja akar a
konyhában segíteni a terítésnél és a mosogatásnál? Pár másodpercre
elgondolkoztak, aztán hirtelen három kéz is a magasba lendült. Még magam
is meglepődtem, hogy ennyire népszerű volna a konyhai munka? De hamar
kiderült tévedésem, mert azonnal mondták, hogy ők inkább az előzőre, azaz
a miseszolgálatra jelentkeznek, mert mégiscsak könnyebb. Így történt, hogy
a tábor további napjain mindig a misével kapcsolatos feladatokra sikerült
elsőként megtalálni a felelős csoportot.
Az imént hallott evangéliumban választásról, Márta és Mária önkéntes
választásáról volt szó. Miközben Márta a házukba betérő Jézus
megvendégeléséről, ellátásáról gondoskodik minden erejével, a testvére,
Mária a tanító Jézust hallgatja. Kettejük különböző viselkedése hamar
kisebb vita forrásává válik. Márta szóvá teszi Jézusnak testvére
tétlenségét, s azt várja, azt kéri, hogy Jézus figyelmeztesse Máriát. Ő
azonban nem ad igazat Mártának, hanem inkább a szavaira, a tanítására
figyelő Máriát dicséri meg. A szöveg értelmezésénél érdemes óvatosnak
lennünk, nehogy félreértsük annak mondanivalóját! Ilyen téves értelmezés
volna, ha kijelentenénk: Jézus elutasítja, kevésbé értékeli a felebaráti
szeretetből fakadó cselekedeteket, s azokat teljesen feleslegesnek tartja.
De az is Jézus szavainak helytelen értelmezése volna, ha azt gondolnánk,
hogy arra bátorít minket, hogy ne tegyünk semmit, csak hallgassuk őt
állandóan.
Lényeges, hogy a jelen történet az irgalmas szamaritánusról szóló
példabeszédet követi Szent Lukács evangéliumában, amelyet az elmúlt
vasárnap hallottunk. A példabeszédben a mi Urunk azt tanítja, hogy az
üdvösséghez szükséges a felebaráti szeretet gyakorlása. Márta és Mária
elbeszélése éppen ezt egészíti ki azzal, hogy az aktivitás mellett
mennyire fontos, hogy a tanítvány időnként odaüljön Jézus lábához és
hallgassa őt. Sőt, Jézus közvetlen jelenlétében előbbre való az ő
hallgatása, mintsem a lázas munkavégzés és tevékenykedés.
Márta a becsületesen, lelkiismeretesen dolgozók számára lehet példa, Mária
pedig az Istenre figyelők, a lelki életet előnyben részesítők példája, de
mégse mondjuk azt, hogy nekünk egyiket vagy a másikat kell követnünk.
Sokkal inkább arról lehet szó, hogy mindkét jellemvonás megtalálható
mindannyiunkban, és életünkben meg kell találnunk a kétféle viselkedésnek,
azaz a munkának és a lelki életnek az egyensúlyát. Úgy van ez, mint a
nyári hittanos táborokban nálunk: nem ugyanazok mosogatnak egész héten és
nem ugyanaz a csoport szolgálhat a szentmisén, hanem a hét folyamán
mindenkinek kijut mindkettőből és a többi feladatból is.
Mai elmélkedésünk befejezéséül néhány tanulságot szeretnék még
megfogalmazni:
Ne méltatlankodjunk mindennapi teendőink végzése közben! Ne kelletlenül,
hanem szívesen dolgozzunk, s tekintsük munkánkat szolgálatnak!
Jusson időnk Istenre és a lelki életre!
Hiába fáradozunk azon, hogy minden jót megadjunk Jézusnak például
embertársaink szolgálatával, ha közben nem fogadjuk el azt, amit ő ad
nekünk: az örök élet tanítását!
Az egyetlen szükséges számunkra az üdvösség, az örök élet! Ha ezt
elveszítjük, akkor mindent elveszítünk, bármiért is fáradoztunk
életünkben!
Ahogyan egykor Márta és Mária házába, úgy a mi házunkba is betér, a mi
életünkbe is belép Jézus. Fogadjuk, hallgassuk őt szívesen!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, miként egykor beléptél Márta és Mária házába, térj be az én
házamba is, ahol megosztom veled életemet. Tudom, hogy úgy nyerhetem el az
üdvösséget, ha életemet embertársaim szolgálatába állítom és közben
szüntelenül rád figyelek. Segíts engem, hogy mindig tudjam, mit kell
tennem, mikor kell dolgoznom fáradhatatlanul és mikor elcsendesedve
imádkoznom. Márta dolgos kezeivel szeretnék tevékenykedni és Mária
szívével szeretnélek téged hallgatni, hogy megtaláljam és soha el ne
veszítsem az egy szükségeset.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése