Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a
galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány.
Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Mi is veled megyünk" -
felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak
semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs
valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik: "Vessétek
ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették a hálót, s
alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus
szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta,
hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és
beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli
hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy
kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg
kenyeret. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok."
Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal,
szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a
háló.
Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
"Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad,
és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted
karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt
jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az
Istent. Azután hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,1-19
Elmélkedés:
Megerősítem szeretetem az Úr iránt
Abban az időben, amikor a főiskolás Eszter szociális munkásnak tanult, az
egyik nyáron egy gyermekotthonba osztották be szakmai gyakorlatra. Hamar
megbarátkozott a gyerekekkel, s kedvessége még a legdurvábbakat is könnyen
megszelídítette. Persze nem volt könnyű a fiatal lány számára szeretetet
adni olyanoknak, akik család híján keveset kaptak a szeretetből, s ezt a
keveset is néha bizalmatlanul fogadták. Az egyik reggel, amikor Eszter
beért az otthonba, a nevelői szobában az asztalán egy kis,
összehajtogatott papírlapot talált. Más helyeken talán nem neveznék az
ilyen cédulát levélnek, de egy család nélküli gyermekeknek otthont adó
intézetben ez bizony levélnek számít. Széthajtotta a lapocskát, amelyen
egy egyszerű kis virág mellett nagy, ákombákom betűkkel a következő volt
írva: "Azt akarom neked mondani, hogy örülök, hogy itt vagy. És azt is
akarom mondani, hogy legyél a barátom! És nagyon szeretlek. Ugye, te is
szeretsz engem? És ugye jobban, mint a többieket?" Vajon ki írhatta e
levélkét? - tette fel magának az ilyen helyzetben szokásos kérdést, de nem
kellett sokáig gondolkoznia, mert a nyitott ajtóban már meg is jelent egy
kilencéves kislány egy nagy macival a kezében. "Hát persze, hogy
szeretlek" - ölelte magához macistól a kislányt Eszter.
Vajon szeret-e engem az általam szeretett személy? Vajon viszonozza-e a
szeretetemet? Mindennapi kérdések. Gyerekek, fiatal szerelmesek, ifjú
házasok által naponta feltett kérdések. Erős, szinte rendkívüli érzés,
érzelem húzódik e kérdések hátterében. S erős, szinte rendkívüli vágy, a
szeretet utáni vágy húzódik e kérdések mögött.
A mai vasárnap evangéliumában hasonló kérdések hangzottak el. De más
húzódik a háttérben. Jézus teszi fel e kérdéseket Péternek, de nem úgy
hangzanak e kérdések, mint általában az emberek között. Egészen más
szándék rejtőzik a háromszori kérdezés mögött. Jézus meg akar győződni
Péter apostol szeretetéről, de nem azért, mert neki szüksége van erre a
szeretetre, hanem azért, mert Péternek van szüksége e szeretetre, hogy
Jézus nagy feladatot és küldetést bízhasson rá. S e küldetés nem más, mint
a krisztusi közösség, az Egyház vezetése. Érdemes felfigyelnünk arra a
mozzanatra, hogy Jézus nem arra kíváncsi, hogy Péter szereti-e az
embereket, mindazokat, akiket Jézus rá fog bízni. A mi Urunk azt akarja
tudni, hogy Péter őt, azaz Jézust szereti-e. Mert egyedül a Krisztus
iránti szeretet teszi az apostolt képessé a rábízottak vezetésére és az
irántuk való szeretetre. Talán még az is benne van Jézus kérdésében, hogy
a közösség, a nyáj nem mindig lesz szeretetreméltó vagy nem mindig fogja
viszonozni a pásztor szeretetét. Péternek, a pásztornak viszont elsősorban
az ő Mesterét és megbízóját kell szeretnie, s ahogyan Jézus odaadta életét
az emberekért, ugyanilyen önfeláldozó szeretettel kell Péternek is
végeznie szolgálatát a közösség javára.
Azért hozom elő a mai evangélium kapcsán ezeket a dolgokat, s azért
világítok rá az érzelmeket meghaladó szeretetre, hogy a most zajló Papság
évében mindannyian megértsük, hogy milyen szeretet vezeti a papokat,
miközben a hívek körében végzik lelkipásztori munkájukat. Természetesen
mindez rám is vonatkozik. Nekünk, papoknak Krisztus ugyanazt a kérdést
tette fel, mint egykor Péternek, az apostolok között az elsőnek. S amikor
elfogadtuk a meghívást, akkor a Krisztus iránti szeretetre köteleztük el
magunkat, s ez a Krisztus iránti szeretet az alapja küldetésünknek, egész
papi életünknek és minden papi munkánknak, amit a hívek körében végzünk.
Nagyon helyes, ha a plébános és a plébánia hívei között idővel kialakul a
kölcsönös tisztelet és szeretet, de ez egyik oldalról sem válhat
valamiféle érzelgős szeretetté. Meggyőződésem, hogy egy pap akkor tud
helyes kapcsolatot kialakítani a hívekkel, beleértve a gyerekeket, a
fiatalokat, a családokat és az időseket, s a pap akkor tudja testvéreiként
szeretni és a hitben megerősíteni a rábízottakat, s a hívek számára akkor
válik lelkiekben gyümölcsözővé a pap szolgálata, ha valamennyien Krisztust
szeretik, s erre a Krisztus iránti szeretetre épül minden kapcsolat a pap
és az emberek között. Mert az Egyház és az Egyház élete plébániai szinten
is és világegyházi viszonylatban is nem emberi erőn vagy bölcsességen
nyugszik, hanem a Krisztus iránti szereteten. Bízom benne, hogy a papok
Krisztus iránti elkötelezettsége, s naponként megújuló szeretete jó
például szolgál mindazoknak, akiknek vezetését és hitbeli megerősítését
Krisztus ránk bízta.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, ma és minden nap megerősítem irántad való szeretetemet.
Segíts, hogy életem minden napján megújuljon bennem az irántad való
szeretet. Nem múló, érzelmi fellángolást kérsz tőlem, hanem azt, hogy
elkötelezzem magam melletted, s elkötelezzem magam a te szeretetedben.
Jézusom, te megmutattad irántam való végtelen szeretetedet, amikor a
kereszten kitártad karodat, s meghaltál értem. Taníts meg engem az
önfeláldozásra, s az igazi szeretetre! Taníts meg engem arra, hogy irántad
való szeretetből kész legyek mindent, egész életemet odaadni neked!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése