Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
"Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: "Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
"Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés:
A tíz szűzről szóló példázat azzal fejeződik be, hogy csak egy részük
jutott be az esküvői lakomára, a készületlenek viszont kívül maradtak.
Ennek alapján a történet egyik értelmezési lehetősége az, hogy nem minden
ember fog üdvözülni. Csak azok juthatnak el az üdvösségre, akik
felkészülnek Krisztus érkezésére, s a vele való találkozásra. A balgák
azzal követtel el hibát, hogy nem voltak előrelátóak, s nem számoltak
minden lehetőséggel. Amikor felismerték, hogy hibájuknak milyen rossz
következménye lesz számukra, újabb balgaságukkal majdnem veszélybe
sodorták társaikat is. Az okosak viszont helyesen ismerték fel
helyzetüket. Előrelátásunkon nem kevesebb, mint az üdvösségünk múlik.
Érdemes tehát bölcsen szem előtt tartanunk mindig, hogy mi szolgálja ezt,
s mi akadályozhatja meg.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!
Milyen jó, hogy rábízhatjuk
kezünket arra a Kézre,
amely megtörte és életre keltette a Kenyeret,
amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket,
s amelyet szegek vertek át.
Ráhagyatkozni arra a Kézre,
amely olyan, mint a mienk,
de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli,
s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek,
amely lehat a lélek velejéig,
amely formál és teremt,
s amelyen át oly végtelen szeretet árad.
Teilhard de Chardin
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése