2009. július 12., vasárnap

[Evangelium] 2009-07-12

2009. július 12. - Évközi 15. vasárnap

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Vándorbot
A magyar népmesékben, népdalokban vagy más költeményekben gyakran szerepel
a vándorbot. A legény vándorbottal a kezében szokott útnak indulni, hogy
hegyeken és folyókon átkelve bejárja a világot, szerencsét prób7áljon. A
boton kívül általában még egy batyu vagy egy tarisznya is szokott lenni a
főhősnél, benne egy kis hamuban sült pogácsával. A pogácsa ugyan hamar
elfogy, de a bot mindig ott van a történet során, amíg a legény haza nem
ér. Manapság gyalogos vándorútra már kevesen vállalkoznak, s a szokások is
változtak. A batyu szerepét átvette a hátizsák, amelyben hasznos társként
műholdas helymeghatározó lapul. A vándorok más-más dolgokat vihetnek
magukkal, de egy közös van mindegyikükben: vándorbotot mindenki visz
magával.

Nagyon érdekes, hogy amikor Jézus missziós útra küldi apostolait, akkor
semmit sem vihetnek magukkal, csak egy vándorbotot (Mk 6,8), ahogyan erről
az imént a mai vasárnap evangéliumában hallottunk. Legalábbis Szent Márk
evangéliumában ez található, de meg kell jegyeznünk, hogy Máté és Lukács
úgy írja le ugyanezt, hogy Jézus még a bot vitelét is megtiltotta (vö.: Mt
10,10 és Lk 9,3). Úgy tűnik tehát, hogy a Krisztus követségében indulóknak
küldetésük teljesítéséhez semmire sincs szükségük, talán csak egy
vándorbotra vagy még arra sem. Bátorság, tiszta szív, bizalom és annak
tudata, hogy a Mester is megbízik abban, akit küld, ennyi elegendő.
Elegendő, mert a küldetés eredménnyel jár: hirdetik a tanítást, s
meggyógyítják a betegeket, ahogyan Jézus is teszi.

A küldöttek abban a küldetésben részesednek, amelyet a mennyei Atya bízott
Jézusra. A feltámadt Úr ezt mondta övéinek: "Amint engem küldött az Atya,
úgy küldelek én is titeket" (Jn 20,21). A küldés természetesen nem
előzmények nélküli. Jézus ugyanis arra hív meg embereket, hogy vele
legyenek, vele éljenek, megosszák ővele életüket. Arra választja ki őket,
hogy vele járjanak útján, lássák csodáit és tetteit, hallják tanítását, s
tanúi legyenek annak, hogy elérkezett az Isten Országa. Mindez világosan
kiderül az első tanítványok meghívásának történetéből. Keresztelő János
tanúságtételét követően két tanítvány követni kezdte Jézust. Amikor ezt ő
észrevette megkérdezte, hogy mit akarnak tőle. A váratlan kérdésre
meglepetésükben ezt kérdezik: "Mester, hol laksz?" Mire Jézus így hívja
őket: "Jöjjetek és nézzétek meg!" (Jn 1,38-39). Jézus tehát nem azonnal
bízza meg őket feladattal, nem rögtön küldi őket tanítani, hanem előbb
együtt kell élniük vele, meg kell ismerniük életét.

Az apostolok nem egy tanult tanításnak lesznek később a hirdetői, hanem
egy megélt tanításnak, egy személyes kapcsolatnak. Ezen a ponton értjük
meg azt, hogy miért nem kell semmit sem magukkal vinniük. Ahogy a
meghíváskor nem hoznak magukkal semmit, ugyanúgy a küldéskor sem visznek
semmit. A meghíváskor elegendő, hogy nyitott szívvel csatlakoznak
Jézushoz, elegendő, hogy tanulni szeretnének a mestertől, elég az, hogy
rábízzák életüket a meghívóra. Jézus is teljesen szegényen, eszköztelenül
jött a világba, hogy Isten Országát szóban meghirdesse és tettekben
megvalósítsa, s most tanítványai ezt a szolgálatot folytatják. Jézus
küldetése azáltal jut el minden emberhez, hogy az apostolok, az Egyház, s
benne minden hívő folytatja küldetését.

Az apostol nem csupán emberi erejére támaszkodik, hanem mindenkor
számíthat a Szentlélek támogatására. Pünkösd napján azért részesülnek a
Lélekben mint ajándékban és a Lélek ajándékaiban, hogy betölthessék
küldetésüket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek.
Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem
megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne
öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik
nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum