2008. szeptember 14., vasárnap

[Evangelium] 2008-09-14

2008. szeptember 14. - Évközi 24. vasárnap, A Szent Kereszt
felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés:

A kereszt jele
Sportközvetítések alkalmával gyakran látható a televízióban, hogy egy-egy
sportoló győzelem esetén valamilyen jelet mutat a nézőközönségnek és a
kamerákon keresztül az egész világnak. Arra gondolok például, amikor a
futóverseny győztese felmutatja cipőjét, amelynek győzelmét köszönheti.
Vagy amikor a labdarúgó a gól után hüvelykujját a szájába veszi, s így
mutatja az egész világnak, hogy még a gólnál is jobban örül újszülött
gyermekének. Vagy olyan is előfordult már, hogy a kerékpárverseny győztese
a célvonalon áthaladva trikója alól előveszi és felmutatja a nyakláncán
függő jegygyűrűjét, minden bizonnyal szerelmének ajánlva a győzelmet.
Érdekes, figyelemfelhívó jelek ezek, amelyek persze változnak, de jól
kifejezik a győztes pillanatnyi hangulatát, örömét.

Miközben a sportolók újabb és újabb különleges dolgokat találnak ki, hogy
milyen jelekkel tudnák az egész világ számára emlékezetessé és
felejthetetlenné tenni saját sikerüket és győzelmüket, az Egyház, mint a
Krisztusban hívők közössége évszázadokon keresztül ugyanazt a jelet
mutatja fel: a megváltó Krisztus keresztjének jelét. Ma, a Szent Kereszt
felmagasztalásának ünnepén mi, keresztények, nem csupán szemlélni akarjuk
Krisztus keresztjét, hogy abból erőt merítsünk a magunk számára, hanem
jelként mutatjuk fel azt a világnak. Azért kezdtem a mai elmélkedést a
sportolók győzelmi jeleivel, mert Krisztus keresztje is győzelmi jel,
amely azt hirdeti, hogy a mi Urunk legyőzte a bűnt, az Élet legyőzte a
halált. Ezt a jelet, a megváltás jelét, az üdvösség jelét minden nap
magasra kell emelnünk, mert időről időre sokat elveszítik szemük elől. Úgy
van ez, miként a brazíliai nagyvárosban, Rio de Janeiróban, ahol a
Megváltó Krisztus 30 méter magas, kereszt alakban kitárt karú szobra
tekint le a többmilliós városra és lakóira. Tiszta időben messziről is
látni a Krisztus szobrot, ha viszont eltakarja egy felhő, akkor még
Krisztus lábainál állva sem látható az arca. A kereszt jelét sok ember
előtt elhomályosítja a bűn, a hatalomvágy, vagy a gazdagságra való
törekvés. Mert a bűnös ember ezekben látja reményét és boldogságát.

Az igazi remény valójában Krisztus megváltó tette, amely a kereszten
teljesedett be. Ezt hirdeti Rómában a falakon kívüli Szent Pál-bazilika
homlokzatán a kereszt felirat, amely szerint ez az egyetlen remény. Ezt
nehéz belátnunk, ezért úgy tűnik számomra, hogy sok ember szinte
ösztönösen vonakodik a kereszthordozástól. Sokakat az a szándék vezérel,
hogy minden nehézséget, betegséget és szenvedést kizárjanak életükből,
azaz mindazt, ami keresztként nehezedne rájuk. Pedig ha Krisztus elfogadta
a keresztet tőlünk emberektől, akkor nekünk is el kell fogadnunk. Az Ő
keresztje az enyém is. Az Ő üldöztetése az enyém is. Az Ő elesései az
enyémek is. Az Ő szenvedései az enyémek is. Az ő fájdalmai és könnyei az
enyémek is. Mert csak így, életem keresztjeit Krisztussal hordozva lesz az
Ő dicsősége az enyém is, az Ő győzelme az enyém is, az Ő feltámadása az
enyém is.

Lehet arról párbeszédet folytatni vagy akár vitatkozni is, hogy a
közintézményekben, például az iskolákban van-e helye a keresztnek. Lehet,
hogy Európában egyesek azt mondják, hogy nincs helye, más kontinensek
országaiban viszont elképzelhetetlen kereszt nélkül az iskolai
osztályterem. Sok helyről száműzhetik a keresztet, de a saját életéből
senki sem száműzheti.

Fogadjuk el tehát személyes életünkben mindazokat a kereszteket, amelyek
ránk nehezednek, s mutassuk fel másoknak is keresztet, mint az üdvösség és
a remény egyetlen jelét!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztusunk, aki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten
embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk
minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a
kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
II. János Pál
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum