2008. március 23., vasárnap

[Evangelium] 2008-03-23

2008. március 23. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Kit látsz? Kiben hiszel?
A zalaegerszegi Mária Magdolna templomban a sekrestye bejárata felett
található egy freskó, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária
Magdolna húsvét hajnalban találkozik a feltámadt Jézussal, akit először a
sírkert kertészének gondol. Jól emlékszem gyermekkoromból a képre, amely
kissé nehezen volt kivehető. A festményen Jézus feje körül glória, kezében
a feltámadási zászló. Amikor 2005-ben restaurálták és megtisztították a
képet, a szakemberek észrevették, hogy alatta egy másik, hasonló kép
rejtőzik, Az eredeti, 200 éves képen Jézus mint kertész volt ábrázolva, a
fején kertészkalappal, a kezében pedig egy ásóval. Az történt ugyanis,
hogy egy korábbi restauráláskor a festő egy kicsit megváltoztatta az
eredeti képet, s kalap helyett dícsfényt, ásó helyett pedig győzelmi
zászlót festett. A mostani felújításkor az első képet állították helyre,
tehát most már újból a kertész látható. Úgy gondolom, hogy ez nem csak
azért szerencsés, mert ez volt az eredeti, hanem mert egy fontos igazságra
irányítja figyelmünket.

A két jelenet között a valóságban mindössze néhány másodperc telt el.Mária
Magdolna az egyik pillanatban a kertészt látja és beszélgetni kezd vele,
hogy kiderítse, hol van Jézus teste. A következő pillanatban viszont,
amikor az Úr nevén szólítja, hirtelen megnyílik a szeme és felismeri az
előtte álló személyben Jézust. A halott Krisztust kereste, de az élőt, a
feltámadottat találta meg. Ez a gyors váltás, ez a felismerés, illetve ez
az új látásmód kétségtelenül annak köszönhető, hogy megszületett benne a
hit. Csak a hit szemével ismerhető fel ugyanis a feltámadt Úr. És most jön
a tanulság: a korábbi restaurátor bizonyára teljes jószándékkal segíteni
akarta a szemlélőt abban, hogy eljusson a hitre, amikor kertész helyett
inkább a Feltámadottat ábrázolta. De a hitbéli felismerést ő valójában nem
teheti meg sem Mária Magdolna helyett, se helyettünk. A hit általi
felismerés lépését mindenkinek magának kell megtennie, s ezt senki nem
tudja siettetni.

Ma, amikor Krisztus feltámadását ünnepeljük, akkor ezt hittel tesszük. Ha
nem akarunk örökké egy kertésszel beszélgetni, hanem szeretnénk találkozni
a mi Urunkkal, akkor el kell sajátítanunk a hit látásmódját. Ez a hit nem
adatik meg mindenkinek.Sokan vannak napjainkban is, akik Jézusban csak eg
kertészt látnak. Mások úgy vélik, hogy nagy próféta volt, de
kereszthalálával kudarcot vallott. Még a magukat kereszténynek vallók
között is vannak olyanok, akik nem hisznek a feltámadásban.

Nagy kockázat van abban, vagy úgy is mondhatnánk, hogy Isten nagy
kockázatot vállalt azzal, hogy személyes és szabad döntésünkre bízta a
feltámadás elfogadását. Isten nem kényszeríti ránk, hogy feltétlenül
hinnünk kell. Ugyanakkor segít minket az által, hogy találkozik velünk,
elénk áll, néha rejtett alakban és lehetőséget ad a felismerésre.

A mai napon lélekben mi is elindulunk Jézus sírjához. Talán azt gondoljuk,
hogy tudjuk, mi vár majd ott ránk: megnézzük Jézus halott testét, majd
bánatos szívvel, a halál könyörtelen tényével újra szembesülve és
tehetetlenségünkbe beletörődve hazatérünk. De nem ez vár ránk! A sírban
nem találjuk Jézus testét. Jézus feltámadt! Legyőzte a halált, legyőzte
emberi félelmeinket és tehetetlenségünket. Győzedelmeskedett a rossz és a
bűn felett. Krisztus feltámadt és ma elénk áll. Rajtunk múlik, hogy kit
látunk benne. Boldogok mindazok, akik az első pillanatban kertésznek vélt
személyben felismerik Megváltójukat és feltámadt Üdvözítőjüket!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek!
Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek,
megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt
ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet
vigyek, ahol szomorúak.
Uram, add, hogy fény legyek a sötétségben!
Alexandriai Szent Cirill

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum