2008. március 14., péntek

[Evangelium] 2008-03-14

2008. március 14. - Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
"A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt - és az írás nem
veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

Jézus látja, hogy mennyire fokozódik a szembenállás amiatt, hogy Isten
Fiának nevezi magát. A zsidók ezt vallási felfogásuk szerint káromkodásnak
tartják, hiszen így Jézus Istennek tartja magát. Annyi biztos, hogy
kijelentései alapján nem hisznek neki. De vajon miért nem hisznek a tettei
alapján? Hiszen cselekedetei arról tanúskodnak, hogy olyan rendkívüli
hatalommal cselekszik, amelyre ember nem képes. Vajon miért nem hisznek
neki, hiszen ők is láthatták azokat a jócselekedeteket, amelyekkel a
betegeket segítette. A jócselekedeteket egyébként a zsidók is elismerik,
de gondolkodásukba nem fér bele az, hogy mindezt maga Isten teszi. Jézus
legnagyobb jócselekedete az, hogy meghal értünk a kereszten. Hiszem-e,
hogy ezt megváltó tettek maga Isten hajtja végre?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum