Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: "Uram, nézd, beteg,
akit szeretsz!" Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: "Ez a betegség
nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia
megdicsőüljön." Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor
tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
aztán így szólt a tanítványokhoz: "Menjünk el ismét Judeába!"
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint
Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
Márta így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked."
Jézus ezt felelte neki: "Testvéred fel fog támadni." Erre Márta így szólt:
"Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta:
"Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal,
élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed
ezt?" Márta ezt válaszolta neki: "Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a
Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!" Jézus a lelke mélyéig
megrendült és megindult. Megkérdezte: "Hova temettétek?" Azok így szóltak:
"jöjj, Uram, és lásd!" Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók
megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette őt!" Némelyek azonban így
szóltak: "Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg,
hogy meghaljon?"
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel
elzárt barlang volt. Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ!" Márta, az
elhunyt testvére megjegyezte: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
Jézus ezt válaszolta neki: "Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod
Isten dicsőségét!" Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
így szólt: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom,
hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy
higgyék: te küldöttét engem!" E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
"Lázár, jöjj ki!" A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert
leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus
megparancsolta: "Oldjátok föl, hogy járni tudjon!" A zsidók közül, akik
Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Jn 11,3-7. 17. 20-27. 33b-45
Elmélkedés:
A hit útján
Egy régi zsidó legenda szerint a rabbi reggel korán elment az imaházba.
Amikor az imádság után hazaért, s nem látta a két fiát játszani az
udvaron, rögtön megkérdezte a feleségét, hogy hol vannak a gyerekek. Az
asszony egy történettel kezdte a választ. Néhány évvel ezelőtt eljött
hozzád a legjobb barátod és két értékes igazgyöngyöt bízott rád, hogy
őrizd meg azokat, amíg ő visszatér. Te pedig teljesítetted a kérését és
gondosan vigyáztál a rád bízott gyöngyökre, amelyekhez hasonló szépségűt
még sosem láttál. Amíg te ma reggel az imaházban voltál, itt járt a
barátod és visszakérte a gyöngyöket, én meg engedtem neki, hogy elvigye.
Vagy talán mást kellett volna tennem? Micsoda kérdés?! - szólt a rabbi.
Mást nem is tehettél volna, helyesen cselekedtél. Ekkor az asszony
bevezette őt a hálószobába, ahol a gyerekek aludni szoktak, leemelte a
takarót az ágyról, amelyen ott feküdt a két fiú. Mindkettő halott volt. A
rabbi sírva borult halott gyermekeire. A felesége pedig ezt mondta: Az
Úrtól kaptuk mindkét gyermekünket. Úgy vigyáztunk rájuk, mint az Úr
legdrágább ajándékára. Most az Úr eljött és visszavette őket.
Szeretteink vagy hozzánk közel álló személyek halála mindig nagy
fájdalommal tölt el minket. Sokaknál a hit próbája is a halállal való
találkozás. Lázár halála szintén szomorúsággal töltötte el testvéreit,
Mártát és Máriát. A Jézus elé siető Márta szavaiban egy kis számonkérést
is érzünk: "Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!" Ha nem
késlekedett volna Jézus, hanem azonnal indul, talán még meggyógyíthatta
volna beteg barátját, Lázárt. De emellett ott van Márta szavaiban a remény
is: "Tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked." Igen,
talán abban reménykedett, hogy az Úr feltámasztja testvérét, hiszen
tudhatott arról, hogy korábban már történt hasonló a naimi ifjúval és
Jairus tizentkét éves kislányával. És a csoda valóban megtörténik. Jézus a
sírhoz megy és előhívja Lázárt. Kiszólítja őt a halál birodalmából és új
életettel ajándékozza meg őt. Fontos azonban, hogy most is és a másik két,
imént említett esetben is csak a feltámasztottak földi életét hosszabbítja
meg, s ez még nem az örök életre való feltámadás.
János evangélista rávilágít arra a titokzatos erőre, amely Jézust vezeti
cselekvésében. Igen, Jézusban egy titokzatos erő dolgozik, tehát nem válik
gyengévé, mint az ember, amikor tehetetlenül állunk a halállal találkozva.
És ez az erő nem a gyászoló családtagok iránti részvét. Nem is Lázár
iránti barátság. De nem is a sajnálkozás vagy az együttérzés indítja őt
cselekvésre, hanem a szeretet. Tudják ezt azok, akik megviszik Jézusnak a
hírt, hogy barátja, akit szeret, beteg. És Jézus szeretetéről tudnak azok
is, akik a sír előtt könnyező Jézust látják, s ezt mondják: "Nézzétek,
mennyire szerette őt!"
Nagyböjt 5. vasárnapján ezt a felénk áradó isteni szeretetet szeretnénk
megtapasztalni. A szeretetet, amely nagypénteken az önfeláldozásban éri el
tetőpontját. A szeretetet, amely vállalja a szenvedést, a megaláztatást és
a halált az emberért, az ember üdvössége érdekében. A hit nagyböjti útját
járva először a szamariai asszonnyal találkoztunk, akiben egy beszélgetés
után megszületett a hit. Aztán találkoztunk a vakon született emberrel,
akinek Jézus meggyógyította a testét és a lelkét, azaz megajándékozta őt a
látással és a hittel. Ma pedig találkoztunk Lázárral, akit Jézus
feltámasztott. Mindhárom találkozás segít minket, hogy megszülessen
bennünk a hit. A hit, amelynek forrása Jézus irántunk való szeretete.
Jézus szeretetének megtapasztalása nélkül nem tudnánk hinni. A hit
nagyböjti útja így válik számunkra a szeretet útjává.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és
mindenkor és mindörökkön örökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése