Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel
ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob
kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé
járt.
Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte:
"Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót
vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: "Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre
tőlem, szamariai asszonytól inni?" A zsidók ugyanis nem érintkeznek a
szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: "Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja
neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked." Az
asszony ezt felelte: "Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan
vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt
a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?"
Jézus erre megjegyezte: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra
megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem
szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő
vízforrás lesz benne." Erre az asszony megkérte: "Uram, add nekem azt a
vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!"
Jézus így szólt: "Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!" Az asszony ezt
felelte: "Nincs is férjem!" Mire Jézus: "Jól mondod, hogy nincs férjed.
Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen
mondtad." Ekkor így szólt az asszony: "Uram, látom, hogy próféta vagy!
Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy
Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt."
Jézus ezt felelte: "Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az
Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok,
akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a
zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi
imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen
imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és
igazságban kell imádniuk." Az asszony így szólt: "Tudom, hogy eljön a
Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad
mindent."
Erre Jézus kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Tanítványai
éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem
kérdezte meg egyikük sem: "Mit akarsz tőle?", vagy: "Miért beszélgetsz
vele?" Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és
elmondta az embereknek: "Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent
elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?" Ki is jöttek a
városból, és odagyűltek köréje. Közben a tanítványok megkínálták őt:
"Mester, egyél!" Jézus azonban ezt mondta nekik: "Van nekem olyan ételem,
amelyről ti nem tudtok!" Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást:
"Talán valaki hozott neki ennivalót?" De Jézus megmagyarázta: "Az én
ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy
befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az
aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a
földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most
jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt
örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a
másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti
fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."
Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az
asszony tanúsította: "Mindent elmondott, amit tettem." Mikor azután
kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is
maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: "Most már nem a te
szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a
világ Üdvözítője."
Jn 4,5-42
Elmélkedés:
Szomjazom?
"Én is szomjas vagyok. Keressünk egy kutat." - mondja a kis herceg a
sivatagban kényszerleszállást végrehajtó repülőgépvezetőnek Antoine de
Saint Exupéry jól ismert regényében, a A kis hercegben. A pilóta már
nyolcadik napja hiába próbálja megjavítani a repülő elromlott motorját,
vízkészlete fogytán van. A gyermek ötletére felnőttként azt gondolja, hogy
képtelen vállalkozás vaktában elindulni a határtalan sivatagban kutat
keresni, de azért mégis elindulnak. Csendben vándoroltak órákon át, lement
a nap és felragyoktak a csillagok az égen. A kis herceg egyszer csak azt
mondta: "Néha a szívnek is jó a víz." Majd hozzátette: "Az teszi széppé a
sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt." Mivel a kis herceg elaludt a
fáradtságtól, a pilóta a karjába vette és így folytatta tovább útját,
mígnem hajnalra rábukkant a kútra. Amikor felhúzták a friss vizet, a kis
herceg így szólt: "Éppen erre a vízre szomjazom. Adj innom." S ekkor a
pilóta megértette, hogy milyen vizet keresett a gyermek. A kis herceg
"ajkához emelte a vödröt. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy
ünnep. Ez a víz más volt, több volt puszta italnál. A csillagok alatti
vándorlásból született. Olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék."
Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmányának ezt a kis történetét juttatta
eszembe a mai evangélium párbeszéde Jézus és a szamariai asszony között. A
beszélgetés azzal kezdődik, hogy Jézus vizet kér az asszonytól, mondván:
Adj innom! Nem állíthatjuk biztosan, hogy Jézus szomjas volt és ezért kért
inni. Azt kifejezetten említi János evangélista, hogy az Úr elfáradt, de
azt nem, hogy szomjas is volt. A történet további részeiben sincs arról
szó, hogy Jézus iszik a kút vizéből. Amikor a visszaérkező apostolok
megkínálják ennivalóval, nem eszik. Joggal gondolhatjuk, hogy ha Jézusnak
van olyan étele, amiről nem tudnak tanítványai (vö.: Jn 4,32), akkor ilyen
itala is lehet. Úgy tűnik tehát, hogy Jézus valójában nem is volt szomjas,
hanem az asszony hitére szomjazott. Nem saját szomját akarta csillapítani,
hanem az igazság utáni szomjat akarta felébreszti az asszonyban. Nem inni
akart, hanem ő akarta a hit italával megkínálni az asszonyt és az
embereket. És Jézus eléri célját. Néhány mondattal élő hitet ébreszt
először az asszonyban, majd pedig a városból hozzá érkező emberekben, akik
nem az asszony szavára hisznek benne, hanem azért, mert személyes
hallhatták tanítását (vö.: Jn 4,42).
A történet tanulságát keresve és azt magunkra alkalmazva nem az a lényeg
számunkra, hogy tudnánk-e Jézusnak vizet adni, ha minket kérne meg arra,
hogy adjunk neki inni, hanem az a kérdés, hogy szomjas vagyok-e?
Szomjazom-e az élő vízre, szomjazom-e az élő hitre, amit Jézus szeretne
nekem adni? Vagy talán még pontosabb, ha azt kérdezem meg magamtól:
Szomjazom-e az élő vízre, magára Jézusra? Szomjazom-e a benne való hitre?
Nagyböjt 3. vasárnapjának imént hallott evangéliuma elindít minket a hit
útján. Az asszony még csak azt mondja a város lakóinak, hogy talán az az
ember a Krisztus, a Messiás, akivel találkozott, de az emberek már
egyértelműen azt mondják, hogy "valóban ő a világ Üdvözítője (Jn 4,42). A
jövő vasárnap egy vakon született emberről lesz szó, aki gyógyulása után
szintén kifejezi hitét. Majd pedig ezt követően, az 5. nagyböjti
vasárnapon Lázár feltámasztásáról olvasunk, amikoris Márta vallja majd
meg, hogy Jézus a Messiás.
A mai vasárnapon érdemes elindulnunk, hogy inni kérjünk, hogy élő vizet
kérjünk Jézustól. Ő pedig olyan élő vizet, élő hitet ad nekünk, ami jól
esik a mi szívünknek.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Erőt kértem az Úrtól, s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, és Ő problémákat adott, melyeket megtanultam
megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, gondolkozó agyat és testi erőt kaptam, hogy
dolgozzam.
Bátorságot kértem, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy
segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett, alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem
volt.
Meghallgatta imádságomat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése