Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28
Elmélkedés:
Miközben Jézus közelgő halálára készíti fel övéit, az apostolok egészen
máson járatják az eszüket. Hatalomra vágyakoznak. Nem csak Jakab és János,
akik anyjukkal azért lobbiznak Jézusnál, hogy kitűntető helyet kapjanak,
hanem a többi tíz is, akik nem akarnak lemaradni a dicsőségről, ezért
beszállnak a versengésbe. És persze ne gondoljuk, hogy mi különbek vagyunk
az apostoloknál! Minket is megkísért a gondolat, hogy együtt legyünk
Jézussal a dicsőségben, de csak a dicsőségben. Lehetőleg ne kelljen
végigjárni a szenvedés útját, ne kelljen ott lennünk a keresztúton, ne
kelljen szembenéznünk a nehézségekkel. És talán mi is elfutunk az
apostolokkal együtt, amikor elérkezik a szenvedés órája. A szenvedésé,
amelyen keresztül vezet az egyedüli út a feltámadás dicsőségébe.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg.
Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi
megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése