Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek)
testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott
előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér
lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal
beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: "Uram, jó nekünk itt
lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította
be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam,
akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok
földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk,
megérintette őket, és ezt mondta: "Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor
szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről
lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek se szóljatok a látomásról, míg
az Emberfia a holtak közül fel nem támad!"
Mt 17,1-9
Elmélkedés:
Felfelé nézz!
Tavaly ilyentájt, tehát éppen a nagyböjti idő kezdetén egy pénteki napon
néhány pap barátommal látogatást tennünk a Vatikánban egy ott dolgozó
magyar papnál. Az atya felvitt bennünket az Apostoli Palota tetőteraszára.
Nem felejtettem el azóta sem, hogy milyen volt Róma városa és Szent
Péter-tér onnan felülről, hiszen már akkor is sejtettem, hogy valószínűleg
soha többé nem jutok fel oda. Az ilyen helyen, ugyanúgy, mint ha például
egy magas hegyen volnánk, az ember lefelé néz és csodálja az alatta
elterülő várost vagy vidéket. Az ember lefelé néz a magaslatról, pedig
volna más irány is, ahová nézhetne. Szent Pál apostol a következőket írta
egykor: "Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek az odafent valókat, ahol
Krisztus ül az Isten jobbján. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a
födiekkel!" (Kol 3,1-2).
Tévedés volna azt gondolnunk, hogy csak azért érdemes megmászni egy magas
hegyet, hogy felülről gyönyörködjünk a szemünk elé táruló csodálatos
panorámában. A hegyről nem nem csak lefelé lehet nézni, hanem felfelé is.
Még a legmagasabb hegyről is lehet felfelé tekinteni. És ne felejtsük el
azt sem, hogy a lefelé nézés sokszor kísértést jelent. Éppen erről szólt
az elmúlt vasárnapi evangélium. A harmadik kísértésnél a sátán egy magas
hegyre vitte fel Jézust, hogy onnan mutassa meg neki a világ dicsőségét és
gazdagságát. A sátán arra akarta Jézust rávenni, hogy lefelé nézzen. Nézze
a földet, szemlélje a lábai előtt heverő világot, amely mind az övé lehet,
ha a gonoszt imádja. De Jézus visszautasítja a kísértést. Mégpedig azzal,
hogy nem lefelé néz a hegyről, hanem felfelé. Nem a világot nézi, hanem
felfelé néz Istenre, s így mondja: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki
szolgálj! (Mt 4,10).
Az elmúlt vasárnap lélekben együtt voltunk Jézussal a megkísértés hegyén.
Ma, nagyböjt 2. vasárnapján pedig egy másik hegyre hív minket, a
színeváltozás hegyére. A három apostollal együtt minket is magával visz,
hogy Isten-élményben legyen részünk. Ez csak akkor lehetséges, ha nem
lefelé, hanem felfelé nézünk. A hegyen Jézus áll előttünk. Az a Jézus, aki
visszautasította a világ hamis dicsőségét, s akinek nem kellett a sátán
kétes dicsősége, most megmutatja igazi, isteni dicsőségét az apostoloknak
és nekünk, hogy így erősítse bennünk a hitet. S erre szükség is van,
hiszen hitünk megrendülhet Jézus kereszthalála láttán. Milyen jó volna
most megértenünk, hogy a Jézusból áradó fény és dicsőség, csak előíze a
feltámadás dicsőségének. Milyen jó volna, ha ez a ragyogás eloszlatná
félelmeink árnyékát, aggodalmaink és fájdalmaink sötétségét! Milyen jó
volna, ha megértenénk: csak a szenvedésen keresztül vezet út a
feltámadásba!
Amikor a vatikáni látogatás után lejöttünk a magasból, a híres
Sixtus-kápolnába mentünk, hogy részt vegyünk az esti imádságon. A máskor
turistákkal zsúfolt kápolna most szinte teljesen üres volt. Talán
mindössze 50 pap és szerzetes volt jelen a közös imán. Aki látta már ezt a
pápaválasztás helyszínéül is szolgáló termet, bizonyára nem felejtette el,
hogy milyen gyönyörű festmények ékesítik. A művészi szépségen keresztül,
az imádság által és a testvéri közösségben Istennel találkozhattam. Ez az
élmény, ez a találkozás különleges varázst és lendületet adott nekem a
tavalyi nagyböjtre.
Adja Isten, hogy a mai vasárnapon mindannyian megérezzük, hogy milyen jó
együtt lenni az Úrral. Ha együtt vagyunk vele a szenvedésben és mellette
vagyunk a keresztúton, akkor együtt leszünk vele majd a feltámadásban is.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, szeretlek téged;
Istenem, bocsáss meg nekem,
Istenem, hiszek benned,
Istenem bízom benned.
Segíts minket, hogy szeretni tudjuk egymást, ahogyan Te szeretsz
bennünket!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése