2007. szeptember 26., szerda

[Evangelium] 2007-09-26

2007. szeptember 26. - Szerda

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az
ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy
hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik:
"Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se
pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok
ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a
várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!" Azok útra
keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és
meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6

Elmélkedés:

Amikor Jézus missziós útra küldi apotolait, akkor teljesen eszkösztelenül
indítja el őket. Nem vihetnek magukkal semmit, ami esetleg biztonságot
jelenthetne nekik. Nem visznek sem eledelt magukkal, sem pénzt, amire
emberileg nézve szükségük lehetne, ha több hétre mennek, de akkor is ha
csak néhány napra. De mégsem teljesen üresen indulnak el, hiszen mesterük
erőt és hatalmat ruház rájuk. Azt az erőt és hatalmat kapják, amely már
sok beteget meggyógyított. Ők is láthatták ennek az erőnek a működését
számos csoda és csodás gyógyítás alkalmával. És most ők is megkapják
ugyanezt az erőt, hogy Mesterük nevében jót tegyenek. És Jézus rájuk bízza
tanítását is, amely már oly sok embernek adott lelki erőt vagy indított
megtérésre. Az apostolok elindulnak, nem visznek semmit, ami az övék, de
magukkal viszik Jézus erejét, hatalmát és tanítását. Ennél többre nekünk
sincs szükségünk, amikor minket is küld.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, lábaidhoz borulok, imádlak, hálát adok neked, dicsőítelek, megvallom
minden nyomorúságomat, és százszor is elismétlem: Íme, az ember. Íme, ez a
szerencsétlen lélek, aki előtted áll, aki annyiszor megütött és
szembeköpött téged. Valahányszor rosszat tettem, a tulajdon kezeim ütötték
beléd a töviseket. De összes nyomorúságom sem tudja kioltani bennem
irgalmasságodba vetett bizalmamat.
Hogyan lehetnék bizalmatlan ekkora szeretet láttán? Hiányozhat-e belőlem a
remény, Istenem, látván, mit szenvedtél értem? Íme, az Ember, akiért te
ember lettél.
E szeretet által, kérve kérlek, szívem Istene, bocsásd meg a régi bűnöket,
téríts meg, és formálj egészen magadévá engem.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum