2007. szeptember 10., hétfő

[Evangelium] 2007-09-10

2007. szeptember 10. - Hétfő

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot
találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította
tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a középre!" Az felkelt és
odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Végignézett
rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette,
és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról
kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11

Elmélkedés:

A szombaton meggyógyított bénakezű emberrel tett csodánál mindig
elcsodálkozom azon, hogy Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. A zsidó
törvények szerint a szombati napon nem volt szabad semmilyen munkát
végezni, és még az is munkának számított az írástudók szerint, ha egy
orvos ilyenkor gyógyított. Ebben az esetben Jézus úgy gyógyít, hogy nem
tesz semmit. Nem érinti meg a beteget, nem teszi rá a kezét, de még egy
imát sem mond érte, mint sok más esetben. Csak annyit kér a betegtől, hogy
nyújtsa ki a kezét, aki ezt meg is teszi. És ettől meggyógyul a keze.
Jézus "semmittevése" persze hogy esztelenül felbosszantja ellenségeit,
hiszen ebbe végképp nem tudnak belekötni. Bár egyértelmű, hogy Jézus miatt
történt a gyógyulás, mégsem mondhatják azt, hogy szombaton dolgozott.
Engedjük, hogy az Úr jót tegyen velünk! Bármely nap csodában lehet
részünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt
adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és
italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát
néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!


________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (5.)
Az elmúlt héten megkezdődött a gyermekek számára az iskola és
természetesen a hitoktatás is. A hittan tanítása hasonlít egy kicsit
ahhoz, ahogyan Jézus tanítványokat gyűjtött maga köré. A Mester célja több
volt egyszerű tanításnál. Azt akarta, hogy az általa kiválasztottak hozzá
váljanak hasonlóvá. A hitoktatás nehézségét, de ugyanakkor szépségét az
jelenti, hogy nem csupán egy hitbéli ismeretanyagot szeretnénk továbbadni,
hanem az a célunk, hogy tanúságtevő életre neveljük a gyerekeket. Arra,
hogy Jézushoz váljanak hasonlóvá. Sok türelmet és örömet kívánok minden
hitoktatónak e több, mint munkához. Hivatáshoz.
Csütörtökön elvittem zalalövői kispapunkat a győri szemináriumba. Most
kezdi az első évet. Ő is és a többi elsőéves kispap is csak lassan fogja
megérteni, hogy nem csupán teológiát kell tanulniuk hat éven át, hanem egy
papi életformát kell magukra ölteniük, amelyet az őket meghívó Krisztustól
tanulhatnak meg. A szemináriumi élet nehézsége és szépsége éppen ez a
tanulási folyamat. Sok imára van szükség ahhoz, hogy a papszentelésre a
szentelendők egészen hasonlókká váljanak a szolgáló Jézushoz.
A hét elején egy kissé elkeseredett voltam amiatt, hogy lemondták a
máriazelli utat. Úgy tűnt, hogy a hirtelen jött lehetőség, hogy ott legyek
a pápalátogatáson, hirtelen el is szállt. De mégis másként lett. Pénteken
délelőtt jelezték, hogy szombaton hajnali 2 órakor indul egy busz
Szombathelyről. Van egy szabad hely, mert valaki visszamondta az utat. Még
sosem voltam last minute úton, de hát egyszer ezt is el kell kezdeni.
Azonnal igent modtam. Az esőt ígérő előrejelzések nem rémisztettek el,
mert 2004-ben is ott voltam az időjárásálló keresztények között a
Közép-Európai Katolikus találkozón Máriazellben. A Mária-kegyhelyre reggel
7 órára megérkezve választhattam: vagy az esőre figyelek, vagy - a
pápalátogatás jelmondata szerint - Krisztusra tekintek. Isteni
megerősítésnek tekintettem, hogy a magyarul felolvasott szentlecke éppen
Brenner János atya újmisés jelmondatával kezdődött: Az Isten-szeretőknek
minden a javukra válik" (Róm 8,28). Az új plébánián megtapasztalt sok gond
között jó volt Krisztusra tekinteni, s tudni, hogy Ő is rám néz.
Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum