2007. szeptember 9., vasárnap

[Evangelium] 2007-09-09

2007. szeptember 9. - Évközi 23. vasárnap

Abban az időben: Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk
fordult, és így szólt: "Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját,
feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem
lehet az én tanítványom.
Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én
tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le
előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha
az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki
csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta
befejezni.
Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és
számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal,
aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor,
amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond
le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom."
Lk 14,25-33

Elmélkedés:

Tanítványi élet
Nyilvános működésének idején Jézus tanítványokat gyűjtött maga köré,
akiknek átadta tanítását az Isten Országáról, és akiket arra nevelt, hogy
hozzá hasonlóan éljenek. Mindenekelőtt a tizenkét apostol kapta meg a
Jézus tanítványa nevet, majd pedig mindazok, akik csatlakoztak Jézushoz, a
Mesterhez és követték őt tanító útján. Később minden megkeresztelt emberre
alkalmazták a tanítvány szót, ezért mi is bátran nevezhetjük magunkat
Krisztus tanítványainak.

A mai vasárnap evangéliuma a tanítványi élet jellemzőire világít rá. Jézus
három, negatív formájú kijelentést tesz. Az első így hangzik: "Aki hozzám
jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és
nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).
A második a következő: "Aki nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem
lehet az én tanítványom" (Lk 14,27). A harmadik pedig így szól: "Aki
közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom"
(Lk 14,33).

Ha a három tagadó formájú mondatot pozitív állításként fogalmazzuk meg,
hasznos tanácsokat kapunk a tanítványság lényegéről. Első mondatunk tehát
így hangzik: Aki apjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél és
testvéreinél is jobban szereti Jézust, az lehet az ő tanítványa. A Jézus
iránti szeretetünknek felül kell múlnia azt a szeretetet, amely
szüleinkhez, barátainkhoz és általában az emberekhez köt minket. Egy
fatimai zarándokútról hazatért pap mondta nekem a következőket: "Nem azért
mentem el Fatimába, mert beteg voltam és gyógyulásra lett volna szükségem.
Nem is azért, mert válságba került papi hivatásom és megerősítésre lett
volna szükségem. Nem azért indultam el az útra, mert számtalan nehézség és
baj ért az életben, s emiatt vigasztalást kerestem volna fájdalmaimra. Nem
mentem különleges kérésekkel, mert boldog volt az életem és sok ember
szeretetétől körülvéve éltem. E búcsújáróhely mégis megajándékozott azzal
az élménnyel, hogy Isten mindenkinél jobban szeret engem. Sok ember szeret
és tisztel azért mert pap vagyok, és sokan értékelik, becsülik papi
szolgálatomat, de Jézus mindenkinél jobban szeret. S ezért a legnagyobb
szeretetért csak úgy tudom kifejezni hálámat, hogy őt szeretem a
legjobban". Ez nem csupán a papokra vagy a zarándokokra vonatkozik, hanem
mindenkire. Isten szeretete irántunk nagyobb bármely emberi szeretetnél.
Szeressük a szüleinket, házastársunkat, a gyerekeinket és az unokáinkat,
de mindenkinél jobban szeressük Istent!

Második kijelentésünk pedig a következő: Aki keresztjét felvéve követi
Jézust, az lehet az ő tanítványa. Egyikünk sem kerülheti ki az élet
nehézségeit, mindazt a betegséget és szenvedést, amely az évek során egyre
nehezebb keresztként nehezedik vállunkra. Kövessük Urunkat a
kereszthordozásban!

Harmadik állításunk így szól: Aki lemond mindenről, amije van, az lehet
Jézus tanítványa. Igen, mindenről lemondani, talán ez a legnehezebb
számunkra. Ne csak a nagy vagyonra és a földi kincsekre gondoljunk,
amelyek ehhez a világhoz kötöznek minket! Sokszor le kell mondanunk az
emberi elképzeléseinkről terveinkről és vagyainkról is, hogy szabadon
Isten rendelkezésére állhassunk. Egy fiatalasszonyra gondolok például,
akinek szerető férje és két gyönyörű gyermeke volt. Jól fizető állása volt
és bizonyára fényes karrier előtt állt. Amikor megszületett harmadik
gyermeke, kiderült, hogy nagyon súlyos testi fogyatékos. Kezdetektől fogva
állandó felügyeletet kíván. Az év minden napján, reggeltől estig a gyermek
mellett kell lennie valakinek. A fiatalasszony lassan feladta minden
elképzelését és szép vágyait. Nem járt már a régi baráti körbe és soha nem
mehetett gyermeke mellől szabadságra. Lassan lemondott mindenről, hogy
gyermekében a szenvedő Jézust szolgálhassa. Így vált Jézus igazi
tanítványává.

Befejezésül még egyetlen gondolat. A tanítványnak ugyanaz a sorsa és
dicsősége, mint Mesterének. Ha Jézus tanítványaként a kereszthordozásben
vállaljuk az ő sorsát, részesedhetünk a feltámadás dicsőségben is!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid huséges
követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll,
Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg.
Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba! A kimondhatatlan
bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó ítélet napjáig
dicsérettel Neked hálát adni. Minden jóért, szépért, bölcsért, igazért
Neked legyen tisztelet örökké. Ámen.
Alexandriai Szent Kelemen

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum