Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt
szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük.
Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt:
"Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta." Az úr
így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Jött az is, aki két talentumot
kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik
kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges
szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem
ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még
adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!
Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30
Elmélkedés:
A talentumokról szóló példabeszéd gazdag, és sokrétű értelmezési
lehetőségei közül most csak egyet említsünk. Jézus korában létezhetett
olyan irányzat, amely a vallási életben a hagyományok őrzését, a
megtartást tartotta elsődlegesnek, s ezzel mintegy kizárta a fejlődés
lehetőségét. Ezen elgondolással szemben Jézus azt tanítja, hogy ne
elégedjünk meg azzal, hogy az Istentől kapott lelki kincseinket féltve
őrizgetjük, hanem azokat kamatoztassuk. A békességet, a türelmet, a
szelídséget mások felé sugározva mindezek megsokszorozódnak. Az öröm, a
vigasztalás, a másoknak adott jótanács olyan adottságaink, amelyből sosem
fogyunk ki. Ez a mások felé forduló, önmagát odaajándékozó élet ugyanolyan
kockázatot jelent, mint a pénzzel való kereskedés. De e kockzat nélkül
nincs fejlődés és nincs égi jutalom sem.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése