Abban az időben Jézus tanított mindazokban a városokban és falvakban,
amelyeken áthaladt. Így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki
megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:
Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak
majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg
kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor
azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti
bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon
tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok
egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor
Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában
látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról,
északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Így lesznek
az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
A célhoz vezető út
Gyermekkoromban úgy képzeltem, hogy a hegymászó számára a legfontosabb a
hegycsúcs, ahová fel akar jutni. A készület során bizonyára mindig a
csúcsra gondol, szemei előtt állandóan meghódítandó legmagasabb pont
lebeg, s esténként arról álmodik, hogy fenn van a magaslaton. Később aztán
egy profi hegymászó írását olvasva megértettem, hogy ez egészen másként
van. A hegymászó számára nem a csúcs a legfontosabb, hanem az út, amely
oda vezet. Egy hegycsúcsra gyorsan, gond nélkül fel lehet jutni például
egy helikopter segítségével. A hegymászó viszont nem ezt a könnyebb
lehetőséget választja, hanem egy sokkal nehezebb utat. Az ő célja az, hogy
végigmenjen a hegyre vezető úton, s legyőzzön minden akadályt, ami elébe
kerül útja során. Éppen ezért mászás előtt, a felkészülés során is mindig
erre az útra gondol, s pontosan megtervez szinte minden lépést. Ha meg
tudja tenni az utat, eléri kitűzött célját és felér a hegycsúcsra.
Mi, akik talán egy magasabb toronyba vagy egy kilátóba is csak félve
merünk felmenni vagy azok, akik csak alulról szeretnek gyönyörködni a
hegyek szédítő magasságaiban, de nem vállalják a hegymászás megerőltető
feladatát, sokat tanulhatunk az igazi hegymászók bölcsességéből. Életünk
ugyanis olyan út, amelyet végig kell járnunk. A hitetlen ember azt
gondolja, hogy ez az út nem vezet sehová. Élete során nem halad egy
számára fontos cél felé, hanem inkább csak kóborol, néha visszafordul,
sokszor irányt változtat, időnként észreveszi, hogy csak körbejár, s
mindig csak oda jut vissza, ahonnan elindult.
A vallásos embernek ezzel szemben van határozott úti célja. Földi élete
végén az üdvösségre, az örök életre akar eljutni. A hegymászóhoz hasonlóan
azonban nem elegendő, ha valaki állandóan csak erre a végső célra gondol,
s mit sem törődik azzal, hogy az úton állandóan előre kell haladnia. Isten
persze megtehetné, hogy megkímél minket az életút fáradalmaitól, s egy
"helikopteres repüléssel" a mennybe segít minket, de nem teszi. Ahogyan
Fiának, Jézusnak az esetében sem tette. Neki is végig kellett járnia az
élet keresztútját, s a halálon keresztül jutott csak be a mennybe. Nekünk
is hasonló úton kell haladnunk.
Az evangéliumban az üdvösségre jutók számáról kérdezi valaki Jézust. Ő így
válaszol: "Törekedjetek bemenni a szűk kapun!" Ma így kérdezzük őt:
"Hányan indulnak neki a hegycsúcsnak? Hányak tudják teljesíteni a nagy
utat?" Jézus bátorít minket: Törekedjünk arra, hogy végigmenjünk az úton!
Válasszuk a szűk kaput! Válasszuk az üdvösség keskeny ösvényét! Ha nem
vállaljuk a nehézségeket, a fáradalmakat, a kereszteket, akkor sosem
fogjuk elérni végső célunkat, az üdvösséget.
Egészen a közelmúltig elsősorban a térképek és útjelző táblák segítették
az embereket abban, hogy tájékozódjanak és megtalálják a helyes útirányt.
Vagy pedig maradt az ősi módszer: megkérdeztek egy helybélit. Manapság
egyre többen használnak autójukban műholdas helymeghatározót, amely főként
külföldön, ismeretlen helyeken járva hasznos segítséget nyújt. A hívő
ember számára az a legegyszerűbb, ha az üdvösség útján haladva a kérdezős
módszert választja, s ahhoz a Jézushoz fordul, aki Útnak nevezte magát. Ő
nem csak utat mutat nekünk, hanem útitársként velünk jár.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh,
végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése