2019. szeptember 8. – Évközi 23. vasárnap
Evangélium
Abban az időben: Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.
Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.
Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom."
Lk 14,25-33
Elmélkedés
Keresztünk hordozása
Keresztény életünk legfontosabb jellemzőjéről olvasunk a mai vasárnap evangéliumában. Jézus ezt mondja: „Aki nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom." Ezek szerint a keresztény élet azt jelenti, hogy követjük Krisztust a kereszthordozásban. Szemléletesen mondhatjuk, hogy vallásosságunknak két központja van, az egyik a fejünk, a másik a szívünk. A fejünkben hordozzuk és őrizzük mindazt, amit hitünkről Isten kinyilatkoztatásának köszönhetően megismerünk, vallunk és hirdetünk. Szükséges, hogy hitünk titkait értelmünkkel felfogjuk, és ne csupán vakbuzgó lelkesedés legyen annak az alapja. Mindez a fejünkben történik, ez a keresztény hit helye bennünk. Ugyanakkor vallásosságunk másik központja, a szívünk irányítja hitünk megélését, megvalósítását a mindennapokban, ez a keresztény élet. Ahogyan keresztény hitünk lényegi eleme, hogy Jézus a szenvedés vállalásával, kereszthordozásával és kereszthalálával váltott meg minket, ugyanúgy keresztény életünk lényegi része az, hogy életünk keresztjeit Krisztussal együtt hordozzuk.
A kereszthordozással kapcsolatban sajnos sokszor elfelejtünk a kereszt másik oldaláról beszélni. A reménykeltő oldalra gondolok, a keresztnek arra a titokzatos oldalára, amely a feltámadásban mutatkozik meg. A kereszt egyik oldala valóban az, amit Krisztus is átélt a Golgotán: „A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre" (Mt 27,45). Az elhagyottság, a magány, a szenvedés, a halál várásának ideje ez, a teljes sötétség ideje. E nehéz órákat mindenki átéli halála előtt. Ugyanakkor a kereszt misztériumához, a kereszt titkához hozzátartozik a másik oldal is, amelyet a feltámadás hajnalán a világosság jelez. Úgy képzelhetjük ezt el, mint az oltárkeresztet. Az oltáron, amelyen a Krisztus halálát és feltámadását jelenvalóvá tevő szentmiseáldozat történik, középen van egy kis kereszt. „Jobb helyeken" olyan művészeti alkotás ez, amelynek egyik oldalán a megfeszített Krisztus teste látható, a másik oldalán viszont nincs korpusz, hanem díszesebb, ragyogóbb, csillogóbb. Több helyen a hordozható körmeneti kereszt ilyen kétoldalas formájú, amelyet a szentmisére való bevonulást követően az oltár mellé vagy közelébe szokás állítani. Nagyböjti időben Krisztus testével, a korpusszal fordítjuk a hívek felé az ilyen oltárkeresztet vagy körmeneti keresztet, a húsvéti időben pedig fordítva, a ragyogó oldalát látják a hívek.
Keresztény életünkben nem ilyen egyszerű a megfordítás. Akármilyen szemszögből is vizsgáljuk keresztünket, életünk küzdelmeit és nehézségeit, az bizony mindenfelől olyannak tűnik, mintha állandóan a hatodik és a kilencedik óra közti sötétség borulna rá. Forgatjuk egyik vagy másik irányba, de nem akar előtűnni a ragyogóbb oldala. Csak a fájdalmat, az elviselhetetlen szenvedést, a betegséget, a gyötrelmet tapasztaljuk, de nem tudjuk, hogy mikor jön el a gyógyulás, a megtisztulás, a felemelkedés, az újjászületés, a feltámadás ideje. Ezt is el kell fogadnunk, ez is hozzátartozik a kereszt titkához. Vigasztalást Krisztus ígérete jelent számunkra: aki vele hordozza élete keresztjét, az vele együtt fog részesülni a feltámadás dicsőségében. Ez lesz az a pillanat, amikor Isten fogja megfordítani életünk keresztjét.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk! A kereszt azt üzeni nekünk, hogy kiszolgáltattad magadat az embereknek és az emberi gonoszságnak. Lemondtál isteni méltóságodról és az Atya akaratát teljesítetted. Lemondásod a megváltást, megváltásunkat eredményezte. Azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190908.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-felirakozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése