2018. szeptember 16., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-09-17

2018. szeptember 17. – Hétfő

Evangélium

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk."
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!" – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!" – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!" – akkor megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben." Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés

A kafarnaumi százados esetét, amit a mai napon olvasunk, a Jézus csodáiról szóló történetek közé szokás sorolni, pedig valójában nem is csodaelbeszélésről van szó. Az evangéliumokban a gyógyító csodák leírásában sajátos elemekkel találkozunk, mint például a beteg találkozása Jézussal, betegségének leírása, kérésének kifejezése, amely hitéről tanúskodik, Jézus imája a gyógyítás előtt, sajátos mozdulata, cselekedete, ami a csodát eredményezi és a beteg személy gyógyulásának igazolása. Mindezek hiányoznak a mostani történetből, a beteg nincs is jelen. Az elbeszélésben tehát nem a gyógyítás, nem a csoda áll a középpontban, hanem a százados hite és alázata. A hit és az alázat fejeződik ki kérésében, Jézussal való rövid beszélgetésében és az Úr is e kettőt dicséri meg, illetve jutalmazza meg azzal, hogy a szolga meggyógyul.
Ez az eset nem azt akarja bemutatni, hogy milyen rendkívüli képességekkel rendelkezik Jézus, azaz még távolból is képes meggyógyítani egy halálán lévő embert, hanem a hit jelentőségét akarja kiemelni. Ebből a szempontból bátorítást jelent számunkra, hogy az Úrhoz forduljunk kéréseinkkel. Nem követelőzve, hanem alázattal, méltatlanságomat elismerve érdemes Jézushoz fordulnom. Nekem is elég „egy szót" kérnem, mert ha ezt hittel teszem, teljesülni fog.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180917.mp3

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum