[Napi e-vangelium] 2018-04-01

2018. április 1. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem
tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz
sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban
futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az
otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva
egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg,
hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés:
A találkozás reményében
A nagyböjt negyven napig tartó időszaka befejeződött, megérkeztünk
húsvét ünnepéhez, amely nap a feltámadás ünnepe. Tekintetünk két
irányba is néz ezen az ünnepen, a múlt és a jövő felé. Egyrészt
visszatekintünk a múltbeli eseményre, az Úr Jézus halálból való
feltámadására, másrészt reménnyel tekintünk a jövő felé, amikor mi is
feltámadunk majd a halálból a mindenható Isten hatalmának köszönhetően.
Magától értetődő, hogy az ünnep örömmel tölti el szívünket, mert
Krisztus halálon aratott győzelme azt is jelenti, hogy mi sem fogunk
örökké a halál országában maradni, hanem Isten feltámasztja testünket
és újra egyesíti azt halhatatlan lelkünkkel. Amikor ez megtörténik,
akkor vele élhetünk majd az örök boldogságban, amelyet mennyországnak
nevezünk.
Húsvéti örömünk nem egyetlen napig tart, hanem ötven napon át, egészen
pünkösd ünnepéig, a Szentlélek eljövetele napjáig, sőt még tovább is,
hiszen minden vasárnap a szentmisében ünnepélyes formában elevenítjük
fel az Úr húsvéti titkát, azaz megváltó halálának és üdvözítő
feltámadásának eseményét. Szándékosan nem többes számban beszélek, azaz
nem húsvéti eseményekről, hiszen Jézus halála és feltámadása
elválaszthatatlan egymástól, a megváltás műve egyetlen eseményének kell
neveznünk.
A mai ünnep és a következő hetek arra hívnak minket, hogy mi is
keressük az Urat, találkozhassunk vele, a Feltámadottal, és várjuk azt,
hogy nekünk is élőként mutassa meg magát. A húsvéti időszak evangéliumi
részletei visszavezetnek minket az Úr húsvétja utáni napokba, amikor
sorra megjelent az asszonyoknak, a tanítványoknak és az apostoloknak. E
találkozások megerősítették őket abban, hogy mindaz igaz, amit Jézus
korábban állított magáról. Igaz, hogy ő az Isten Fia, aki
megváltásunkért jött el emberi világunkba. Lassan megértik, hogy az ő
keresztáldozata nem kudarc, hanem Isten üdvözítő tervében szereplő
cselekedet. A találkozások során megértik saját küldetésüket is: el
kell indulniuk, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit Mesterük
mellett három éven át megéltek és legfőképpen tanúságot tegyenek a
legnagyobb csodáról, az ember számára felfoghatatlan titokról, a
feltámadásról.
Bizonyára az egykor tanúságtételre induló apostolok is megtapasztalták
azt a nehézséget, amit az Egyház évszázadai során szintén átéltek az
igehirdetők: nem könnyű, nem egyszerű erről a húsvéti titokról
beszélni, hiszen csak az képes erre, aki maga is találkozott a
Feltámadottal. Enélkül nem volna hiteles a tanúságtétel. És az is igaz,
hogy azok számára, akik elsőként hallották az apostolok bátor szavait
az Úr feltámadásáról, nem volt könnyű elfogadniuk, elhinniük a
hallottakat, miként minden kor emberének meg kell küzdenie ezzel a
nehézséggel. Ugyanis arról van szó, hogy semmi nem helyettesítheti az
Úrral való találkozást, amely személyes hitélmény, s amely a hit
útjának kezdete mindenki számára.
Az a vágy él tehát bennünk, hogy találkozzunk a Feltámadottal. Hol és
hogyan találkozhatunk vele? Helyes az az első gondolat, hogy induljunk
a keresésére, miként egykor az asszonyok is ezt tették húsvét hajnalán,
s keresésüknek az lett a jutalma, hogy az Úr megjelent nekik. Az is
helyes, ha az apostolokhoz hasonlóan összegyűlünk a közös imádságra,
lehet ez például a szentmise, és így várjuk, hogy az Úr eljöjjön
közénk. Mert a szentmisében az Úr valóságosan jelenvalóvá válik köztünk
az átváltoztatott kenyérben és borban, tehát a szentmisén való
részvételünk is biztos lehetőség arra, hogy találkozzunk Jézussal.
Harmadszor pedig az is jó kiindulópont, hogy újra és újra átgondoljuk a
húsvéti eseményt, megpróbáljuk megérteni ennek üzenetét, miként ezt az
Emmausz felé tartó két tanítvány is tette. Lényeges, hogy hozzájuk
hasonlóan mi is hívjuk otthonunkba Jézust, aki nekünk is élőként,
feltámadottként mutatja meg magát. A húsvéti találkozások néhány
lehetősége ez, amelyekkel élhetünk, ha valóban él bennünk a feltámadt
Krisztussal való találkozás vágya. A találkozás reményében induljunk
húsvéti utunkon!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Mi lelkileg vak, sötétben botorkáló emberek
vagyunk nélküled. Add meg nekünk a hitet, hogy feltámadásod részesei és
tanúi legyünk! Ahogy egykor a tanítványok, mi is keresünk az üres
sírban, szürke hétköznapjainkban, monoton munkánkban, kiüresedett
kapcsolatainkban, meg nem valósult céljainkban. De hamar be kell
látnunk, hogy hit nélkül nem találunk rád. Erősítsd bennünk a hitet,
hogy megértsük kereszthalálod és feltámadásod üzenetét, erősítsd
bennünk a hitet, hogy fel tudjunk ismerni téged a mindennapokban!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180401.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/