[Napi e-vangelium] 2018-04-06

2018. április 6. - Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel,
Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt
hozzájuk: "Elmegyek halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték.
Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs
valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik:
"Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok."
Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a
tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint
Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert
neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a
bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt
nekik: "Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter
visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal,
szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el
a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki
sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a
harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent
tanítványainak
Jn 21,1-14
Elmélkedés:
Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai azt bizonyították, hogy mindenki
lépésről lépésre halad a hit útján. Nincs itt nagy rohanás vagy
sietség, mindenki végigjárja a maga útját annak felismeréséig, hogy mi
lesz a küldetése mostantól. A mai evangéliumi jelenet is ebbe a vonalba
tartozik.
Péter és társai halászni indulnak. Nem volna ebben semmi különös,
hiszen halászok voltak, ez volt a mesterségük. De mégis különös ez a
viselkedés, hiszen három évvel korábban Jézus azt kérte tőlük, hogy
hagyják abba a halászatot és legyenek a tanítványai. Ők akkor szó
nélkül engedelmeskedtek neki, azonnal elhagytak mindent. Az elmúlt
három évben legfeljebb azért ültek hajóba, hogy átkeljenek a
Genezáreti-tengeren, de halászhálót biztosan nem vettek a kezükbe. Most
azt gondolják, hogy Krisztus meghalt, tehát az ő feladatuk is véget
ért. Mesterük meghalt, ők tehát már nem tanítványok, nincs más
választásuk, mint hogy visszatérjenek ahhoz a munkához, mivel
meghívásuk előtt keresték kenyerüket.
Jézus megjelenése és a csodálatos halfogás ráébreszti őket új
hivatásukra, új küldetésükre. Először nem ismerik fel, hogy Jézus az,
de a csoda felnyitja szemüket, felébreszti bennük a hitet. Nem a
halászat az ő feladatuk, hanem az, hogy tanúságot tegyenek Krisztus
haláláról és feltámadásáról.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal,
hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása
vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek
szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes
küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180406.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/