[Napi e-vangelium] 2018-04-03

2018. április 3. - Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste
feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik
a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?"
"Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették."
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte
föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?"
Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram,
ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus
erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis
Mester. "Ne tartóztass! - felelte Jézus. - Még nem mentem föl az
Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az
én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az
Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A húsvéti beszámolók nagyon őszintén írják le a szereplők érzéseit és
gondolatait, s ebből kiderül, hogy ők is csak lassan jutnak el a
feltámadásba vetett hitre. A mai evangéliumi rész szereplője Mária
Magdolna, aki Jézus sírjához megy húsvét hajnalán. A sír üres, a halott
Krisztust nem találja ott, ezért sírni kezd. A két angyal kérdésére
válaszolva nagyon őszintén elmondja, hogy mit gondol a történtekről, mi
a lehetséges magyarázat arra, hogy az Úr holtteste nincs ott, ahová
elhelyezték a temetés napján. Ezt mondja: "Mert elvitték az én Uramat,
és nem tudom, hová tették", aztán csak sír tovább.
Ekkor jelenik meg Jézus, akit azonban nem ismer fel. Ő is azt kérdezi,
hogy miért sír. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a sírkert gondozásával
megbízott kertész áll előtte, ezért nyomban azt feltételezi, hogy
bizonyára ő vihette el Jézus testét, vagy ha nem ő, akkor talán tudja,
talán elárulja, hogy ki lehetett. Milyen őszintén elmondja gondolatait!
Ezek a gondolatok és feltételezések azonban nem vezetik őt a
megoldáshoz, mert gondolatai mindvégig a halott Krisztus körül
forognak. Krisztus holttestét keresi, azt akarja tudni, hogy hol lehet
a halott Jézus.
A megoldást, a fordulatot az jelenti számára, amikor az Úr nevén
szólítja őt, akkor nyílik fel szeme és ismeri fel a vele beszélgető
személyben a feltámadt Krisztust. A hit útján, a felismerés útján én
sem szaladhatok, hanem csak lépésről lépésre, lassan haladhatok.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk
hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak
öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember
adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is
kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a
szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi
elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180403.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/