[Napi e-vangelium] 2017-11-05

2017. november 5. - Évközi 31. vasárnap

Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz:
"Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg
és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos,
sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek
vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit
tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják
imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben
szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe.
Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy
rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat
mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek
vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok közül, mert egy a ti
Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti
tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi
szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát
megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
Isten képmása
Régi ballagási meghívó kerül a kezembe. Már nem emlékszem, kitől
kaphattam, ezért végigolvasom a névsort. A nevek alapján 20 évvel
ezelőtti tanítványaim egy részének arca rögtön bevillan, de a többségre
már alig emlékszem. Azóta valamennyien felnőttek, talán családot is
alapítottak. Végül elolvasom a ballagási meghívók elmaradhatatlan
idézetét, amely ebben az esetben Arany János: Domokos napra című
versének egy részlete. "Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben." Az ismert idézet kiváló
útravaló az iskolát befejező és új életszakaszba lépő fiatalok számára.
Kicsit eltűnődök a sorokon. Emberré lenni, emberré válni, ez a legfőbb
életcél. Miért? Nem vagyunk emberek, amióta megszülettünk? De igen,
emberek vagyunk! Ragaszkodunk emberi méltóságunkhoz. Ismerjük emberi
jogainkat, és talán emberi kötelességeinket is. De azt is őszintén
elismerhetjük, hogy nem minden élethelyzetben, nem "mindég" viselkedünk
emberségesen. Olykor emberi mivoltunkat megtagadva beszélünk
embertársainkkal vagy embertelenül viselkedünk velük. Hogyan válhatunk
emberré? És milyen emberré kell, kellene válnunk?
Keresztény hitünk és a kinyilatkoztatás szerint Isten a maga képére és
hasonlatosságára teremtette az embert. Ez az istenképiség, az Istenhez
való hasonlóság jelenti emberségünk alapjait. Erre emlékeztet minket az
emberré lett Isten, Jézus Krisztus. Akkor vagyunk valóban emberek, ha
Istent hordozzuk magunkon és magunkban, arcunkon és szívünkben. Minden
más csak képmutatás, az emberség megtagadása. Az evangéliumokat olvasva
szépen kirajzolódik előttünk Jézus embersége, emberi jelleme,
emberséges viselkedése. Emberséges hozzáállása főként a bűnösökkel, a
mások által megvetettekkel, a szegényekkel való találkozásaiban
mutatkozik meg, akiket sosem ítél el, hanem elindítja őket egy új élet
útján.
Jézusban nem volt képmutatás. Az írástudókban és a farizeusokban
viszont éppen a képmutatást nem szívlelte. Véleményét nem titkolta,
hanem nyíltan kimondta, ahogyan ezt a mai evangéliumban olvassuk:
"Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg
és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt." E
kijelentésével Jézus elismeri, hogy a farizeusok és írástudók
tanításával nincs gond, azaz Istenről alkotott nézetük és a
vallásossággal kapcsolatos tanításuk helyes. Ugyanakkor figyelmeztet,
hogy eltorzult bennük az istenképiség. Másként viselkednek, másként
élnek, mint amit tanítanak. Más arcot mutatnak kifelé, mint amit befelé
megélnek. Imádkozásukban és más vallási cselekedeteikben nem igazi
arcukat, nem valódi énjüket mutatják, hanem csak a látszatra
törekszenek. Önmagukat magasztalják, de tetteikkel nem Istent
magasztalják, nem neki akarnak dicsőséget szerezni. Vallásosságuk
valójában nem az Isten iránti szeretetből és tiszteletből fakadt, hanem
csupán az emberek tetszését, elismerését kereső magamutogatás volt.
Törekedjünk arra, hogy napról napra egyre tökéletesebb képmásai legyünk
Istennek, s ezáltal Istennek tetsző emberekké váljunk!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember vagy! Te
vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki
megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd.
Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert
te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas! Taníts
őszinte bűnbánatra és alázatra, hogy beismerjem bűneimet! Vedd le rólam
a bűnös élet rongyait és öltöztess engem újra a lelki tisztaság
ruhájába!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171105.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/