[Napi e-vangelium] 2017-06-29

2017. június 29. - Csütörtök, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket:
"Hát ti kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a
mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a
mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19
Elmélkedés:
Tizenöt nap
Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelének elején beszámol arról,
hogy a damaszkuszi úton történt megtérése után Arabiába indult. Ez az
útja rendkívül rövid lehetett és nem sok eredménnyel járhatott, ezért
hamarosan visszatért Damaszkuszba, ahol három évig tartózkodott. Ezt
követően felment Jeruzsálembe, hogy meglátogassa Péter apostolt és nála
maradt tizenöt napig (vö. Gal 1,18). Tizennégy évvel később újra
találkozik a két apostol Jeruzsálemben, amikor az apostolok
beleegyezésével Pál Barnabással együtt a pogányok térítésére indul,
majd pedig Antióchiában is találkoznak, itt kisebb vita alakul ki
köztük azzal kapcsolatban, hogy a pogányoknak meg kell-e tartaniuk a
zsidó szokásokat.
De térjünk vissza ahhoz a tizenöt naphoz, amiről semmi többet nem
tudunk. Mi történt, mi történhetett e két hét alatt? Biztosak lehetünk
benne, hogy Pál nem anyósa hogyléte felől kérdezte Pétert, akit annak
idején Jézus meggyógyított (vö. Mt 8,14), és nem is arról faggatta,
hogy mi történt azzal a százötvenhárom nagy hallal, amelyeket Jézus
segítségével fogtak az Úr feltámadása után (vö. Jn 21,11). Pál Jézus
személyére volt kíváncsi és azért ment Jeruzsálembe Péter apostolhoz,
hogy minél többet megtudjon Jézusról, aki megszólította őt a
damaszkuszi úton és aki egészen új irányba állította az életét. Pál
érezte, hogy többet kell tudnia az Úrról, akit eddig csak a különleges
látomásából ismert. Mégpedig olyan személytől kell minél több ismeretet
szereznie, aki mindvégig együtt volt vele. Többet kell tudnia Jézus
személyéről, mert csak így indulhat a pogányok közé hirdetni az Úr
tanítását. E tizenöt nap alatt Pál nem tett mást, csak hallgatta
Pétert, esetleg kérdéseket tett fel neki, mert egyetlen szándéka volt:
minél többet megtudni Jézusról egy valóban hiteles szemtanútól, egy
olyan személytől, aki nyilvános működése évei alatt mindvégig elkísérte
az Urat. És Péter ilyen személy volt, az apostolok között az első, aki
a legnagyobb tekintélynek örvendett. Pál tizenöt napon keresztül
hallgatta Péter elbeszéléseit a csodákról, a tanításokról, a tanító
utakon történt eseményekről, az utolsó napokról, a szenvedésről és a
kereszthalálról, a feltámadás utáni jelenésekről, mindarról, ami Jézus
személyéhez köthető.
Egészen bizonyos, hogy Péter számára is nagy élmény lehetett a Pállal
való találkozás, örömmel fogadta az újabb és újabb kérdéseket, amelyek
segítségével talán már-már feledésbe merült részleteket idézett fel
magában. Pál számára, aki korábban hívő zsidó ember, a farizeusok
csoportjához tartozó írástudó volt, nagy problémát jelentett annak
megválaszolása, hogy ha valóban Jézus volt a Messiás, akkor miért
kellett meghalnia? Péter szavainak hatására Pál felismerte, hogy Jézus
önként vállalta a halált, önként áldozta fel magát minden ember
bűnéért. Pált nem a csodák és nem a rendkívüli tanítás ragadja meg
igazán, hanem Jézus kereszthalálának eseménye, az Úr önfeláldozásának
mozzanata. Ezért írja például a korintusiaknak: "Elhatároztam ugyanis,
hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a
megfeszítettről" (1Kor 2,2). Ezért Pál apostol igehirdetésében és
leveleiben kiemelt helyet kap Jézus tanításának és tetteinek
ismertetése, de a legfontosabb az Úr üdvösségszerző kereszthalála. A
népek apostola számára ennek hirdetése a legfontosabb.
Legyen a mi életünk középpontja is a kereszt! A kereszt legyen hitünk
erősödésének, keresztény életünknek és Krisztusról szóló
tanúságtételünknek a forrása!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az
emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden
korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi
szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a
szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz
bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel
lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de
szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való
szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170629.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/